Itt
korai
vacogós már az ébredezés
korai
vacogós már az ébredezés
kormoránok szállnak mélyben feketén a víz felett
döngő-dongó legyek keresnek repedéseket
fák hullatnak véreres leveleket
rőt avarunkat lassuló léptek tapossák
csapatostól cikázó madarak
bontják a
megszürkült eget
őszünk még bőkezűen ontja aranyát
koppanó diót kutyánk össze-vissza rág
nézem
soká
e
szűkülő világ széltét
és
hosszát
de
szemem sarkában az óceán fénye meg-megremeg
könnyeket csaló homokdűnék szele simítja sóvárgó
idegeimet
álmodtam talán
hogy
ott
hullámokkal ringatott napok
sugarakkal selymesített délutánok
hosszúra nyúló zamatos alkonyatok
szerettek
türelmesen dúdolva az élet minden szép üzenetét
szájpadlásomon bizsergő titkos gyümölcsök buggyanó levében
megtapadt a nyár
tobzódó virágos illatár
hangok
és
színek
oly
édesek
hatalmasan fölém tornyosuló hűsítő kék hullámok hegye
bőrömet karcoló sivatag tüzes lehelete
bőrömet karcoló sivatag tüzes lehelete
perzselő pecsét
eljegyezte újult örömmel szívemet
a
lét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése