Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. október 14., péntek

Itt és ott...









Itt
korai
vacogós már az ébredezés
kormoránok szállnak mélyben feketén a víz felett
döngő-dongó legyek keresnek repedéseket
fák hullatnak véreres leveleket
 rőt avarunkat lassuló léptek tapossák
csapatostól cikázó madarak
 bontják a megszürkült eget

őszünk még bőkezűen ontja aranyát
koppanó diót kutyánk össze-vissza rág
nézem
soká
e
szűkülő világ széltét
és
hosszát

de
szemem sarkában az óceán fénye meg-megremeg
könnyeket csaló homokdűnék szele simítja sóvárgó idegeimet

álmodtam talán
hogy
ott
hullámokkal ringatott napok
sugarakkal selymesített délutánok
hosszúra nyúló zamatos alkonyatok
szerettek
türelmesen dúdolva az élet minden szép üzenetét

szájpadlásomon bizsergő titkos gyümölcsök buggyanó levében megtapadt a nyár
tobzódó virágos illatár
hangok
és
színek
oly
édesek

hatalmasan fölém tornyosuló  hűsítő kék hullámok hegye
bőrömet karcoló sivatag tüzes lehelete
perzselő pecsét
eljegyezte újult örömmel szívemet
a
lét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése