Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. november 18., vasárnap

NÓGRÁDI ALKONY





Alkony

Homályba vesző távoli dombok
sárguló lombok
tárulkozó völgyek
ösvények
tölgyek
vörösbe öltöztek
réz csíkokat
vet sebtében rájuk a nap
leveleket táncoltató alkonyi szél
rángatja
cibálja
kopottas ruhájukat

út
kanyarog
rég látott képek szívemhez érnek
ott
a
füzesen túl már vége
határfolyó
átellenben hegyek magasodnak fel a messzeségbe

az
ég
végtelen tarka tábla
tüzes jelekkel összefirkálva
szürkék
vörösek
feketék
olvadozó világoskékek
merész lilák

rózsás pír
fodrozza az alkonyi fényorgiát

csipkék a fák
kormos ágakon átragyog kései sugárnyaláb

reményét veszítő kicsiny világ
éhes kutya falat után kutat
kő kereszt talapzatánál szemétkupac
szanaszét sodorta a szél

bodros borjak
fehérek
barnák
legelnek
 tágas rét zsenge füvét
komótosan nyelik

esteledik

szemközti domboldalon egy parcella
frissen szántva
magvait ölelni vágyja

szomorú
 szép
elhagyatott vidék
szétfoszlott térkép
viskók és omladozó kúriák
lámpa sehol sem ég
nem világol más csak a hold
éles kanyar
fényes utakra csal
hátam mögött tűnik el az utolsó nógrádi bucka
őz
ina feszül
kiugrani készül a feketéllő
kanyargó útra...




1 megjegyzés: