Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. november 9., péntek

ŐSZ ÉS ÓLOM




Ősz és ólom



Terjed a köd
mindent összenyálaz
összeköp
vízcseppek a földön
nehéz ködpaplanba burkolózott a táj
remegő
hulló
levelek
a
csend szinte fáj

szívem
üres
kopott szerelmek árnya
nehezül a félhomályra
szűkös
lett
most
az
ablakkeret
ahonnan
pezsgő nyarakon messzire tekinthetek

kacatok
lomok
várják
rövid kis életük
végét
tűzhalálát
én
csak
bámulom
a
kinti könnyeket
lecsapódó párát


rongyaim zsebében emlék lapul
kitépett lapokon verssorok
ólmos magányról suttognak
szakadatlanul
és
rólad

nyirkos falak
túsz vagyok
roppant a súly

nélküled fázom
fojtogató
füstbe
száll
tűzre vetett
kopott
szürke
télikabátom.













1 megjegyzés:

  1. Hát igen. November lévén megjönnek a hajnali ködök, elmennek a tűzvirágos hajnalok. Együttérzek. Nagyon tetszik a vers. Grat!

    VálaszTörlés