ÁLDOTT A CSEND

 

Áldott a csend

a

hajnal mozdulatlan némasága

mikor

hosszan nyújtózik még az éj világa

semmi sem forr

nem loholnak szanaszét kusza gondolatok

kormos sötétben fürkészem a kertet

elképzelem a mát és holnapot

de

 érkeznek az első jelek

hajó dohog

víz csillan

nyomában fehér tajtékfodor remeg

csendbe hasít a távoli nesz

az

égen

már-már

mozdul a szín

kirajzolódnak párás folyónk

puha vonalai​

áldott a perc

s

a

fényjelek szürkés cirmai

megszelídülnek az éj kóborló bolond árnyai

tétován bukkannak elő a fák

ünnepélyes ez a némaság

áldott a szabadság

a

pirkadat

mikor

utat tör magának a nap

és

felszakadnak az éj súlyos percei

feszült

éhes a pillanat

 

megcsillan végül a fény

pengés villanásban

megrebben egy sárguló levél

a

folyó újra fénylő ékszer

csillogó szalag

diadal vagy játék

nem is tudom

minden napom ajándék

e

földi

körúton

 

őszi ablakban a jelent rajtakapom

s

színt kap a fekete metszet

sóvárgó kékek cikkanva

üzennek a végtelennek

 

lesben áll kalandra vágyva a ma

felszökik a Duna friss illata

és 

vadludak írják az égre a győzelem jelét

vijjogva

szállnak

 

szétnyílhat végre

föld

víz

és

kitágul gyönyörű selymeiben az ég.