CSALUNK

Bolond a nyár

búcsúzni ő sem szeret

rám boruló hőség

forró

perzselő szeretet

szívemre szemet vetett

tüzes nyilak

keresnek utat hogy megtréfáljanak

csupa

szín

csuda

fény

ömlő
 áradó

aranyló

festék

rózsa tüskék között

bimbó

feslik

és

szirma

hull

meg sem várva az estét

itt

kering

kavarog

téblábol a szél

tép virágot és levelet 

lila szirmokon

darázs

dünnyög

méhecske

döngicsél

csalunk

húzzuk

vonjuk a mézédes perceket

olvadó szavunk szórjuk szanaszét

hinta libben

dió koppan

kijózanodva fohászkodunk

régi

vágyért

új

lángoló

életszerelemért.