Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. március 5., szombat

Búcsú vers


Csak ülök némán
bámulom a fehér falakat
kábán keresem elmémben
az utolsó kedves
baráti szavakat
szemedet s a
nevetést
ahogy alig két hónapja
még játszani láttalak.

Elmentél

néhány magányos
vergődő pillanat alatt
soha sem tudjuk meg
mi volt a végső
a legvégső gondolat.

Arcod előttem ahogy

unokád kezét megfogod -
nem feledünk
velünk maradsz
- micsoda ostoba
elcsépelt frázisok.

Várt rád a cseresznyevirágzás

egy távoli szigeten
szinte már emelkedett
a gépmadár szárnya

titokzatos

igéző világ helyett
ó mondd miért kellett
belépned egyedül
a feketén hömpölygő
örökös homályba?!

Mély szomorúsággal Hubának.

1 megjegyzés: