Gondolatok... báró Eötvös József újratemetése Ercsiben.

"2021. november 6-án ünnepélyes gyászszertartás keretében temetik vissza eredeti nyughelyére Eötvös József és nagyszülei földi maradványait Ercsiben."

 

Kinézek az ablakon, a színek változnak, a barnák és bordók átvették az uralmat. Tetőablakon esőcsepp kaparász, s a vasárnap reggeli némaságban nyoma sincs a tegnapi hódolatnak, és gyásznak.

Tegnap szikrázott a nap, s a Duna feletti ég oly selymesen kéklett, hogy semmi kétségünk nem lehetett, hogy EZÉRT is választhatta Eötvös József végső nyughelyéül a kápolnát. A kék égbe hasító obeliszk alatt (Ybl Miklós tervezé) gyülekezők fölött pillanatra megállt az idő. Képzelhetném azt is, hogy visszafordult, de legyünk szerények. Megállt - maradjunk ennyiben.

Fejünk fölött ragyogott a nap, hátam mögött pompás paripák harapdálták a zöldet, csupán a magasban szálló repülőgép csíkja figyelmeztetett a jelenre.

Ének szólt, emlékező szavak hullottak megnyíló szívekbe, s a kripta mélye elnyelte a három koporsót.

Szelíd csendességben léptünk a kápolnába, a sokadalom ellenére sem törte meg senki sem a béke kegyelmi ajándékát.

Mértékadó és mértéktartó gondolatok hangzottak el a búcsúhoz méltóan.

Az ég kék brokát, a nap maga az élet, s mi nyugalomra éhesen figyeltük a szertartás mozdulatait. Szép, egyszerű és tiszta volt a pillanat.

Ha nem lennék szerénytelen azt is írhatnám, hogy eötvösi, így csupán azt mondhatom, hogy kimondhatatlan hálát érzek a megálló időért. A természet csodájáért, a teremtő nagylelkűségéért, hogy adatott nekünk két nap, a csütörtöki felhőszakadás és a mai ború közé ékelve, amikor elvégezhettük tisztességgel, amit ránk maradt, ránk rakódott évtizeden át.

Báró Eötvös József és szeretteinek földi maradványa, három koporsó, hosszú évek után ismét a kápolnában pihen. Beteljesült hát a végakarat.

"Márvány szobor helyébe,

Ha fenmarad nevem,

Eszméim győzedelme

Legyen emlékjelem. "

A hálás utókornak, már "csupán" az eszmék győzedelmén kell/kellene fáradoznia.

Köszönöm, hogy megértem és megéltem a tegnap magasztos perceit, a köszönet elsősorban Szabó Tamásnak városunk polgármesterének szól, aki évtizedek óta dédelgetett vágyunkat nem hagyta elenyészni. Neki és magunknak is azt kívánom, hogy ügyeink oly szép rendben folyjanak a jövőben, ahogy az Eötvös szelleméhez méltó. Köszönöm az "oldalakon" átívelő tettrekészséget, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársainak, L. Simon Lászlónak ügyünk újbóli felkarolását, a nagyszerű előadásokat, Piroska Eszter buzgalmát, s az Eötvös József Művelődési Ház vendégszeretetét.

Halaszthatatlan dolgunk, dolgaink közepette koncentrálhatunk az eszmék győzedelmére, oktatásra, népnevelésre, és mindarra, amit Eötvös József miniszterként, haladó gondolkodóként és irodalmárként fontosnak gondolt, fontosnak tartott!

 

Tegnap délután még felmentem a dombra, néztem a Dunát, a fényeket, s hálát adtam a teremtőnek...