Villanyrezsón melegen tartott szerelem
bánat inog és megborul a szíveden
kicsinyke csepp is kikívánkozik
valami kincs ami nincs és úgy hiányzik itt
csontot rágó vágy
éhező hiéna csapat lecsap rád
marcangol kopottá színezett szétfeslő álmokat
régi mesék
elhalt titkok
varázslatos szavak
hol vagytok
koppan alig hallhatóan a keserű gondolat
hiány
űr
nevezzük bárminek
magányosak az esték
tél
tavasz
fut
fogy az idő megállni nem lehet
jé itt van újra a nyár
peregnek duzzadó fekete eperszemek
rózsabogár habfehér szirmok között egyedül matat
nem gyötri elmúlás marad a könnyű pillanat
látod
minden csepp vizét nélküled viszi messzire a folyó
partja szélén együtt nyújtózkodni
fényrészeg csillagok alatt
jó lenne de jó sikoltani
torkod kapar
dörömbölni régen nincs merszed
szívzárkád kemény s az őrök nem eresztenek
elfojtott sóhajok
épphogy cincog belül egy cérnavékony hang
tolvaj remény lopja kényes nyugalmadat
te is tudod
tehetnél róla
hogy
másról szóljon létversedben az utolsó strófa.
Nagyon szép vers...
VálaszTörlés"fényrészeg csillagok..." ez zseniális...
Sokat hallom ezt a "rajtad múlik" dolgot, és megmondom őszintén, hogy ezzel nemigen értek egyet. Érzelmi dolgokban nem hiszem, hogy sok múlik rajtam.
Értem én ezt az új spirituális megkörnyékezést, hogy ha valami nem tetszik, változtass, a mi időnkben is volt az LGT-nek egy szlogenje, hogy: "ha nem bírod már elviselni azt amiben vagy, lépj ki mint egy rossz cipőből... és ringasd el magad.."
Vén korában az ember nem pattoghat csak úgy ki a cipőkből. Főleg nem egy olyan ökoszisztémából, mely bár elfakult, belefásult, de melyet ő maga épített fel.
Azért azt hiszem, hogy egy egy Shakespeari gondolatbűnözés erejéig mindenki megfogalmazhat egy egy bűnös verset.
Bűnösebbre is tudnám! Ez a vers nagyon visszafogott ám kedves Attila! Ide egy szmájli illene, de nem tudok...
Törlés