Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. június 25., csütörtök

Mi ez???




MI EZ?


Mi ez a csend
ez a rezzenéstelen semmi
senki sem szólít
öledbe sem fészkelődik senki

kutya sem kaparja az ablakot
az
élet tán teljesen elhagyott
hármat mutat a vekker
eszed azt súgja ne kelj fel
még a madarak is csendben
levél sem rezzen a kertben
alszanak lepkék és bogarak
angyalhaj sem csiklandozza fáradt arcodat
aprócska lábak oldaladban nem motoszkálnak
gyöngyök fonalak cetlik cerkák dobozokban szundikálnak
álommá szelídült a tegnapi nyüzsgés
ajtó sem csukódik százszor
eperszem pottyan a fáról

döng
dohog a csend
csak a folyó zizeg odalent
hömpölygő vizek
megcsodálni ma is
minek
ezerszer látott fények
a
kertbe mégis kicsalnak téged
buggyan a rózsa
szundít közepén bódultan nagy zöld bogár

kést szorít torkodhoz a burjánzó nyár

papucsodat nem kell már keresned
harmatos fűben ázik
lábad is nedves lett
macskád fel sem nézve hatalmasat ásít
ligetszépe szirma szép napot remél
nem sejtve hogy lehullva
magányos véget ér

mit kezdesz ezzel az egésszel
valahol messze vonat zakatol
belehasít az átláthatatlan csendbe
hajó pihen a kanyarulatban távol
kapitánya álmodik egy zátony mentes világról
jámbor fények simogatják a vizet

nem túrnak ki ma reggel
ketten hárman nyújtózkodva az ágyból
nem kell megválnod paplantól párnától
teli a poharad
teát vizet sem kortyolnak hosszan
csend lapul az unokás birodalomban
álmodott meséd ma senki sem hallgatja meg
milyen üres ez a reggel
milyen néma
merre lépjek merre nézzek
s
minek?!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése