triaNON

triaNON

Varázsgömbömet ha megforgathatom

létkönyvemet találomra bárhol felnyitom

 magyar a hang a kép és a szó

anyámtól apámtól kapott útravaló

idézem a régi hangokat

vállamra hulló csendben Verecke erdei alatt 

vérfelhőbe füstbe bukó kárpáti alkonyat

szél vágtat múlt időkért zokog

Latorca sziklás partján méz és könny

kezemben keveredik 

szívemen csorog

 száz évünk múlt

bármilyen düh és gyilkos akarat

 tépte szét szavunk

dalunk megmaradt a Kárpátok alatt

folyók fordulnak kanyarognak

Garam Szamos Tisza és Duna

elkoptatják a vasból kovácsolt rozsdás láncokat

hegycsúcsok

friss szélben hajlongó öreg fenyők

megunhatatlan zúgás morajlás 

egeket karcoló zordon csúcsok között

lent szelíden akác és pipacs színe villan

tűzjel és szirom

selymes simításuk itt érzem arcomon 

tág térben lépek ismerős utakon cipőm sarka koppan

Kolozsvár Arad Segesvár Udvarhely Torja

nyurga száron billegő teleki margaréta

Szabadka

varázsa hívogat

s

vár rám

emlékutamon

Léva 

Marosfalva 

Kálna 

nagyanyám kemencés kenyere 

cukrozott foszlós kalácsa

nevek arcok szemek 

egy villanás s elmossák a trianoni őrületet

hazugságot dúlást kínlódott évtizedeket

vádból zaklatásból épített életbörtönöket

kezek érintések vágyak sóhajok

emlékezem

s

piros fehér zöld virágból

messzi sírhalmokra  hálacsokrot fonok.