Ébred a nap
s
a
pillanat
varázsa kábít
felhők közt rés nyílik
vacillál a Medárd
itt
esik vagy sem
nem sejthetem
párás ablakról csorgó cseppek
szemközt vadrózsa szirmok remegnek
álomszép gyűszűvirágom
kalandor kedvel
égbe nyúl
túlparti füzes előtt hajó lapul
alszanak még
vagy
útra készen nyújtózkodnak
serényen
nem láthatom
eltakar mindent buján a lomb
halkabb most a madárnóta
nem is értem
vártam
rád
hosszú hónapok óta
hiába
szemed kékítő villanása
ma sem kísért
sietős pillanat
kapkodva igazít összegyűrt szirmokat
settenkedő csendben
a
folyóban
kavics csobban
gyűrűk
fodrok
hullámok
jelek
ahogyan jött úgy fut tovább
és
nem hagy maga után semmit
csupán
sóhajnyi sajgó szívüzenetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése