Esik
mennydörög és morog
bőrömre tapadt porszilánkok
keserves homokmorzsák
között
friss csepp cikázik és végig csorog
ázom és fázom
borzongató érzés
tikkasztó hetek hónapok után.
Mennyire vártam
sóhajom hullámzó neszezés csupán
a
tűzforró vágyrobbanásban
ölelkezés
karomhoz ért a pillanat
se búcsúzás se érkezés
fontosabb nem lehet
zuhanni és semmibe veszni
a
másodperc töredéke alatt.
Csend
csupán a sejtek lármája
hallatszott bőrünk alól
szív zuhogott vérünk lázadt
szakadó selymek simultak
virág kelyhekben
gyémántos remegés áradt
habzsoltad éhesen a percet
átjártak ismeretlen ízű szokatlan vágyak
özönvízben sodródva
fullasztó némaságban szorítottam vállad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése