Fázom
elillant a lázas pirkadat
felhők közül kukucskál
bágyadtan a nap
a
zöldek összeértek
lassan majd őszire cserélnek
minden lenge tarka nyári ruhát
kopott kabátok kerülnek elő
szellőzködő kendők
sálak és kalapok
kesztyűk
tompa nehéz bánatos illatok
futtában visszaszól a nyár
betérek még hozzád ha nagyon akarod
izzasztó sugarak kínoztak
cseppekben csorgott
testünkön a víz
mégis
megtorpanunk ijedten kérleljük
maradj még kicsit
és
vonszoljuk a percet
lopjuk az órát
lázrózsát bont a remény
még
még
suttogom neked
ölelj
karunk
kóborló burjánzó inda
ringat és repít
ellöki a tegnapot
holnapok fényeit
arcunkhoz simítja megint
suttogjuk újra együtt
tékozló nyarunk
legszebb szívszavait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése