Útra kelek
pedig ki sem lépek
tenyerembe rejtem az egészet
szétszedem százszor majd összeillesztgetem
radírozom és újra színezem
megnézem jól kívül és belül
elidőzök tetteim körül
míg előttem a folyó lecsendesül
korhadt fatörzs tűnik az éjszakába
hűvös víz fölött az est sötét leple alatt
suhan fátylas fehér sirály csapat
túlparton a komp is aludni tér
lámpája vízre hulló tarka fényfüzér
harang kondul
denevér kering
átszáll szendergő lombokon
felsejlik az első csillag
hold csorog végig vállamon
semmibe hulló napok
számlálhatatlan percek
miért itt - miért így
rejtély
mit talán meg sohasem fejtek.
Ringatózó öreg csónakok
hullámverésbe simuló sajgó sóhajok
szerelmes szavak
zsebben őrzött barna kavics
szél tép és sodor hulló levelet
nyármorzsák peregnek
ismerős neszek
macska lopakodik
város szenderül
kifeszített álomhálóba sodródó ezüst halak
testük megfeszül
vastag ecsettel árnyakat csorgató ég alatt
hallgatnak fészkükben
nagy útra készülődő
törékeny szárnyú
fekete madarak.
2021. augusztus 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése