Finom illatú szeptemberi reggel
nyár végi színvariáció
vé betűt
hasítanak
szürkeségben
igyekvő
vadludak
hajó dohog
beleremegnek
ablakok
s
a
parthoz csapódó ólomszínű habok
fent a magasban
repülő ragyog
fényjeleket karcol és eltűnik a nyárból
akár
a
mámor
bőrömre hulló árnyak
idézik fel szádat
tegnapunk
gyöngyöző hevét
nincs már sötét
elül a hullámverés
megmaradt kis nevetésünk szívembe bugyolálom
melegít még
hűvös
puha
hajnali
órán
játszom
pillanatra
újra képzelem
lezárult
titkoktól mézes régi világom
ajtajaim friss szeleknek sarkig kitárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése