Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. szeptember 17., vasárnap

Őszi dal

Kiléptem a kertbe
bokámra csavarodott az ősz
égett fűszálakon harmatcsepp gyöngyözött
finom selymével takarta vállamat a nap
fényében villództak olvadó aranyak
és
áradt szét a jó
új
útravaló
komótos illatot teregetett a szél
előtűnt az első barnult szegélyű sápadt falevél
bokraim szétfutó ágaira ökörnyál költözött
lépteim békéjén valami rést ütött
rég hullott szavak
emlék töredék
varázsolták elém ölelésed hevét
messze futó rejtett ösvényeken távolodott már a régi szerelem
most itt fényjeles a reggel
s
én
csodálkozom
őszi szélben vissza éppen miért a sóhajod kapom
magamhoz ölelem maradék kincsemet
érintésed bőrömön remeg
a
múlt
szembe jött velem
porszemmé változtatott
hazudhatok
neked
magamnak azt teszem
körém csavarodó őszbe burkolódzva
szívszíneidet mégis keresem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése