Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. október 8., vasárnap

ÓBOR


Nem kell hogy hátra nézz
meg se állj
karcsún
törékenyen
múlik a nyár
ősz toporog kopott küszöbünk peremén
ajtóm sarkába
sápadt leveleket gyömöszöl a szél
maradék dióhéj koppan
télszagokat érző
vén bogarak búvóhelyet keresnek
rések alatt
a
szél
kacag
belém köt
bőrömet cibálja
kóbor füstgyerekek
karikáznak fel az égi
csillámkékre festett világba
felhők
sugarak
felhők
alkonyba hajló hangulat
majd
újra
vakító villanás
derűt mutogató fények érzéki lángolása

buggyant gyümölcsök édes nedveit
bódult darazsak kedvükre szürcsölik
őszi mosoly ölel
nem fordulok hátra
sejtjeimbe préselt
illatok
színek
fények
érintés jelek
megannyi méreg mind egyszerre forr
egyszerre felpezseg

mustból óbor lett
csóknyomoktól részegen
magamat újra hozzád képzelem.

1 megjegyzés: