Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. december 3., csütörtök

N. I. emlékére - egy régi vers

 


TILTOTT MÁJUSOM

 

Szőkén ragyognak fel a fények ha arra a napra gondolok

virágkelyhekben élénk tüzek égtek

bőrömön éreztem minden szélfútta pillanatot

friss esőtől fellazított utakon indultunk

 

gondolatom még visszajár

csendes erdei ösvényen

vak szívtitkokat talál

 

szürkeségből váratlan tört rám

lepketáncos tündérragyogás

kérgüket vesztett fák között

lila villanás

apró orchidea tágult kehellyel életcsókjára várt

lehajoltam
arcomra
új színeket festett a bársonypuha szál

szél ringatta fűben

karoltam múltat és jelent

fülembe fújta

sodorta a szél

ismeretlen világ

vágyott végtelen hangjait

minden rezzenés zene volt nekem

 bástyám a bánat rogyni látszott

repedeztek megunt falak

csend volt

arcomhoz préselt sóhajokat

mohón vert vissza tobzódó szívzuhatag

kapzsi kalandor vér

lüktetve száguldott át táguló ereken

zöld földköpeny pazarló pompája
minden árnyalatának sugallata

életszerelem


tépett percvarázslat

révület

borzongató vágyak nyomát ma nem lelem

ág reccsen - felriadok

kopott útjaimon régi létindák 

szótlan birodalmam múltszövevényei

éhesen várják hogy visszataláljak

bennem visszhangoznak múltunk időtlen léptei.

 

(Onnan fentről biztosan jól látszik a tisztás, az erdő, a rét, és sosem takarja már többé felhő a napot... Köszönöm, hogy barátok voltunk.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése