Tévedéseink
A
kert
alatt
nem kél a nap
nem mozdul
se
madár
se
hajó
álomba ringatnám magam
szívem dobol bánatos riadót
búcsú ideje van
hajnali sötétben
emlékeinket nézem
megmarad bennem valamennyi kép a belső vetítőgépen
kabát - sál
nagy karimás kalap
téli süvítő szélben
ballagunk budai hársak alatt
övéihez igazítom
aprócska lépéseim
tanít
felfedi a lét különös titkait
tavasz és nyár
halványlila ingben
öreg budai téren vár
mosolyogva integet
messziről figyeli
sietős érkezésemet
élő legenda - nekem
sziporkázó
izgalmas
történelem
kortalan utak
emlékek
levelek - írások százak
nem sejtettem
hogy
szürke
téli éjszakát választ végső állomásnak
keresem
most a méltó szavakat itt
kalapját levéve messziről kiált
Téved!
Nem csak néhány bukdácsoló mondatot,
de
végre
verseskötetet akarok!
Hallgatok
gyertyát gyújtva felnézek az égre
búcsúja
csillagszavakkal érkező üzenet
megszökött a vénség vacogó hidege elől
s
most fentről somolyogva nézi
pazarló szellemének ezer színét
hogyan próbálom botladozó csendben
sóhajtva visszaidézni
s
hiába szólnak rám tévedéseink
nem
jutott időnk
jóvátenni mind...
M. J.
barátom
szenvedélyes
életszeretetének
adózva
örök tisztelettel.
K. M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése