Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. április 11., vasárnap

A Dunánál... - J. A. születésnapján.




Megidézem a napot
mikor e versből írtam dolgozatot
s
a
tollak hiába próbáltam  nem fogtak
pedig bekészítettem de hányat
az érettségin pórul ne járjak
s
az
aki
tolltartómból kicsente
borsot tört számtalanszor
orrom alá azóta is életemben
de
akkor a "Dunából" mégis ötösre sikeredtem
semmi sem vette el kedvem hogy élethosszon át
versem maradj
és
együtt szemléljük a Dunát.

Emlékszem az első
késő tavaszi találkozásra
szívem mennyire kívánta hogy a folyó közelében éljek
s
vénségemre meg is valósult hogy mindennap láthassalak
akár derűsen akár felhősen kezdődik el a nap.

Itt hömpölyögsz a kert alatt
figyelem változó színeidet
ismerem ezer és ezer arcodat
látom hogyan cipeled a nagy hajót
éjszaka is hallgatom a hangokat
dohogó vontatók verik fel a csendet
éji vizeidre fényfoltokat vetnek
s
én kíváncsian találgatom
mit visz a hajó és hová
vajon ki vár rá távoli csendes partokon?

Kerítéshez állok
mélyet szippantok és felkiáltok
milyen gyönyörűséges
lágy tiszta éledésed
aranyvesszők közül bámulom
mit sodor a víz tavaszi délutánokon
segítesz
ha 
terhem bajom akad
meglesek ezüstösen villanó nagy testű halakat.
 
Régi vad áradások
pusztító partmosó rombolások
s
a
jeges téli csipkék rád hajló füzek ágain
jégtáblás roppanások
szépségeit bezsebelem
velem élsz
színesíted az életem
part menti utaimon
víz csillan s illannak a gondok
múlt  jelen és jövendő
egybeolvad mint tarka színű kendő
 
minden reggelen szívemig ér a hála
arcom fürdethetem hullámod
tisztító kavargó illatába.
 
 











 

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép vers és gyönyörűek képek. Mindig jó idejönni és olvasni nálad.

    VálaszTörlés
  2. Szép vers, a kettős kötődés meg különösen érdekes :-).

    VálaszTörlés
  3. Szeretem József Attilát, szépek a fotók Jutka



    VálaszTörlés
  4. Annyiszor figyeltem már nálad a Dunát, megértem a kötődésedet, mert én pont így vagyok a Tiszával. Sajnos én ritkán látom, de rajongással megyek le mindig a partjára, ha hazamegyünk ill. a környéken járunk.

    VálaszTörlés