Csalhatatlanul - T. M. halálára...

 

 

 

Mi

ez

a

csudafényes szép anarchia

tavasz dobban

mégis

didereg

fázik az embernek fia

szél tépi

rázza az ágakat

szívünk a kósza tavaszi fénybe

majdnem beleszakad

őrült percek

kergetnek

fagyos

jeges

leheletet

 

nyílnak és záródnak

a

kelyhek

létperemen egy cseppecske remeg

csalhatatlan a szív

fakuló szirmokat

éles fényben

reménykedve tarkára színez

lesi a tágas

kékbe olvadó

hatalmas eget

de

a

szél

makacs

egyre hordja

s

ránk borítja a nehéz felleget.