Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. április 19., hétfő

Fecskés...

 FECSKÉS - szól a szívig ható dal, egy szót sem értek, csak hallgatom az idegen nyelvet, - finom, törékeny hang - hogy meg is értsem a fordítóprogram segít...

Valahogy így:  

Fekete szárnyú fecske hova mész?  

Hogy ilyen magasan repülsz  

Vigyen a mennybe, ha megy  

Hogy ott fent elbúcsúzzam a szerelmemtől...

" Andorinha de asa negra aonde vais ?
Que andas a voar tão alta
Leva-me ao céu contigo vá
Que eu lá de cima digo adeus ao meu amor"

Gyönyörű!

Esőcseppek pattannak a köveken, ibolya szirma megremeg, ha ráhull a csepp. A kertben úgy hét fok körüli hidegben várakoznak az őrök. Fehér tulipánsereg, szigorúan zárt lándzsasor. Köztük lilás-kékes árvácska föld felé hajol. S a fecskék a folyó felett éppen reggelizhetnek. Búcsúzni nehéz... én inkább az érkezést, éledést várom.

 





 /Köszönöm a szépséges hangot I. P. - mindennapi örömünket add meg nekünk ma IS.../

2 megjegyzés:

  1. Mèg nem láttam az idén fecskéket, pedig nagyon várom őket. Tele vagyok kérdéssel, hogy vajon visszajönnek e az itthagyott fészkükbe?

    Azon a teraszon állandóan kint ülnék... ❤️

    VálaszTörlés