Jöhet a zápor...

 

Csepereg és süt közben a nap

vízben felcsillanó ezüstös nagy halak

fénykarikák

csillanó vágyak

rajzolnak sugaras koronát az éledő világnak

kelyhek zárt óvatos magánya

csepp csillan

csiga bújik vissza a házba

nézem

friss eső illatát érzem

koppan fölöttem a tetőablakon

 lemos minden porszemet

dallamát hallgatom

 

áprilist sirató ének

 látod méltón búcsúztatnak téged

voltál forró szenvedélyes

fagypont alá süllyedő rémes

volt szélvihar hó és jég is

fáztam vacogtam

szeretlek mégis

piktor

vagy

ügyeltél minden részletet

kicsalogattad a legszebb színeket

fehérek

lilák és kékek

napsárga pihék

hűtlen sóhajjal hagynak el téged

esik

pereg a csepp egyre másra

bolond voltál

nem számítottál gyors elmúlásra

holnap jöhet a májusi zápor

melegebb szelek mókája keveri a fényeket

 szerelmet ígérnek

édeset

 

ma még

cseppek csacsognak cserfesen

nevetésed visszhangzik élesen

míg szirmot szakítva utoljára végigszaladsz

ázva fázva didergő kerteken.