De most tél van...
Hiába súgom neki
selyemfehér szirmait
bátran teregeti
néha bóbiskol ha a fagy ráborul
majd újra mosolyog
kedves ártatlanul
fölötte vacogó fák
dermedt bimbók
álmodó rügyek
fáznak
hallgatom sóhajuk
s
a
kályhában ropogó fényjeles tüzet
kannában víz forr
szikra pattan
lángocska nevet
tél van most
jól esik a meleg
ág és gally kint fázósan remeg
virág a télben
illetődve áll
szélroham jön
máris rátalál
zárul a kehely
és
tovább dacol
hó és hideg jöhet
virágaim majd
tavaszi sugár heve égeti meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése