ÁTKELÉS

 

                                                                            HÁT ÍGY 

 

ÁTKELÉS

Elkezdődött vagy lezárult

nem volt nagy hajcihő pezsgő és bárpult

kutya bent macska kint maradt

petárda robbantgatta szét az álmomat

tegnapi mocskok hordaléka hullott éjfélkor szanaszét

mindegy 

napfelkelős korai némaságban nem kószálok tegnapi világban

kályha köré halmozott rakásnyi keményfa

füst kesernyés illata kering

nem akar a tűz zabálni csak csendesen csévelyeg megint

ablakot és ajtót nyitok

keserűség ég veled

múlt évem is elsomfordál halkan

nem volt rossz hozzám hát utána nézhetek

könnyek

mosolyok

arcok

ölelések

hozzám visszatérjetek.

 

Szokott reggelek csendje most sem tágít

perceket lopok

hangokat

szavakat

fényeket

maroknyi öreg ceruzával színezek képzelt képeket

a

hajnal is segít vidámmá foltozza egykedvem színeit

kék fátylak nyílnak tárulnak mindenfelé

vízcseppek és tócsák

tegnapról maradt parányi létmorzsák

áradó bolondult folyón fény remeg

hordja sodorja a halált s az életet

korhadt törzsek és frissen leszakadt ágak

ringlispír örvényben ölelkezve egymásra találnak.

Átkelés.

 Így kezdődik vagy így ér véget.

 Ne sírj, füst karmol s az ríkat meg ma téged.