2016. január 19.
Kép és szavak...
Alkony a várban...
Esteledett
legkékebb színében pompázott az alkony
visszafordultam hát a tér felé
gótikus bájjal csipkézett tornyok
nyújtóztak
törékenyen
fel
fel a messzi ég felé
megálltam ott hol a fények
aranyba mártott ecsettel
futottak szét a képeken
elfedve mindent mi árnyék
halk suhanású sóhaj
kifeszített vászon
csodáltam minden részletét
holló csőrében
csillanó gyűrű
emlékeztetett az esküvésre
nyárra
ősz
jött
s
vacogó télbe érve
nézem a kopott köveket
kutatom lépted nyomát
fülembe súgott szent szavak
keringenek
azúrba hajló
boltozat alatt
vártam
hadd hulljanak semmibe
a
percek
majd
lassú léptekkel indultam tovább
szentháromság szobor
fényörvényéből font glóriájától
sötétlő házak málló falai felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése