Most, hogy szabad volt az út gyorsan összekotorták a földre szóródott szaloncukrot, fáztak már ezért igyekeztek mielőbb végezni, a szélrohamok egyre erősödtek.
Szerinted elment Enyves a leveleket megkeresni? - kérdezte Frici. Nekem eszembe sem jutna ilyen csúf időben. Lefagy az ember füle. Slampusz somolyogva válaszolt - én bizony szívesen meglestem volna csalódott pofázmányát. De már mindegy, hiszen ebben a fergetegben a kutya megy ki szívesen, s ha otthagytuk volna a leveleket, akkor sem találná meg, a szélvihar úgy elsöpörte volna, mint a pinty!
Befejezték a pakolászást, s a létrára most Frici mászott fel, hogy még néhány dobozt levegyen. Nagy betűk virítottak minden egyes dobozon. MEGGYES, EPRES, DIÓS, KÓKUSZOS, ZSELÉS, VAJKARAMELLÁS, TRÜFFELES - le is szedték szaporán s egy nagy üres zsákba mindegyikből szórtak belőlük. Inkább kétszer forduljunk, de ne vigyük be az összes dobozt a konyhába - javasolta Frici. Így is lett, amikor megtelt a zsák megemelték, s becipelték a konyhába, majd újra fordultak, újabb zsák, és azt is teletömték. Amikor végeztek bezárták a kamra ajtaját, s vacogva léptek be a jó meleg konyhába.
És a zacskók? - kérdezte Rudi, aki még mindig az ágyban kucorgott. Zacskók vannak itt is, csak akkor hozunk be kintről, ha már mindet teleraktuk ajándékkal- jött a válasz. A hosszú asztal immár üresen állt, arra szórták rá a sok édességet. Hamarosan a piros celofán zacskók is ott zizegtek.
Dínom-dánom, én nem bánom, kipróbálom... számat tátom - dúdolta Frici és hamm bekapott egy újfajta szaloncukrot. Brrr, ez keserű - mondta és alaposan megnézte a sötéten csillogó papírt. No ilyet többé soha! Rudi vágyakozva nézte társait, s azt gondolta elég jól van már, hogy részt vehessen a munkában, de főleg a kóstolásban. Kikecmergett az ágyból, felvette a jó vastag mellényt, meleg zokni húzott és az asztalhoz ült.
Hékás! - szólt rá Slampusz! Nehogy azt gondold, hogy hapcis, maszatos ábrázattal idejöhetsz! Mars a fürdőszobába! Ha megmérted a lázad, s alaposan megmosakodtál, akkor majd tárgyalunk! Rudi duzzogva vonult be lázat mérni és mosakodni, most hogy már sokkal jobban érzete magát, s hogy szájában érezte a finomságok ízét kicsit meg is sértődött, hogy Slapusz ráparancsolt. Láza nem volt, s kellő alapossággal megmosakodott, nehogy újra visszazavarják. Kedvenc nótájukat dudorászva lépett az asztalhoz. Egyet a szájba, egyet a zsákba..., de hangja kicsit élesebb volt a megszokottnál, Mikulás erre lett figyelmes és felnézett a kívánságlista olvasásából. Hát te, te mit ólálkodsz az asztal körül kiskomám? Nem kellene még pihenned? Dehogy! - válaszolt Rudi. Megmértem a lázamat és meg is mosakodtam. - válaszolta fürgén. No azért nem kellene a szaloncukrokat fogdosnod, inkább a virgácsokat válogasd, amelyik gyerek nevénél ott a titkos jel, no oda ne sajnáljuk! Rudi nem feleselt, tudta hogy fölöslegesen tenné. Összehúzta magán a meleg mellénykét, az asztal felé sandított, majd elindult a benti kis kuckóba a metszőollóért. Aztán nehogy elvágd a mancsodat - szólt utána Frici - a múlt héten éleztem meg a szerszámokat, csak óvatosan! Jól van na, tudok vigyázni magamra - jött a sértődött válasz. Tudsz, tudsz! - nevettek társai, s hogy ismét szent legyen a béke Frici egy szaloncukrot nyújtott barátja felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése