Út visz a réten
ártéri erdőkön át
ösvénnyé szűkül a táj s a nagyvilág
föld
por
megőrzik minden léptemet
nyakamba
szirom zápora hull
nézem az eget
résnyire ki is tárul
út
por
messzi fellegek
száraz gallyak közt
virágot lelek
kék
fehér
napsárga
nevetés
harsogó zöld
minden gyönyörű
életremegés.
Hiába űzöm
hiába kergetem
a
halálos ölelésre
gondol
most is a szívem.
Nézem a folyót
messze kanyarog
életvéget kínálnak
gyors sodrásban
szürkén tornyosuló tajtékok
habok.
Mi a vég és mi a kezdete
mikor tudom meg hogy ez az utolsó zene?
Ez
a
hívó hang
parti susogás
élet
halál
közt
végső villanás.
/Ismeretlen - folyóba hajtó és haló férfi emlékére ./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése