PÜNKÖSD

 

 

 

Ünneplős a nap

minden a maga rendjében

készülődik szépen

zászló leng

fény ragyog

Dunás villogás

éppen mint az álmodott

ezerszer színezett 

megrajzolt mesémben.

 

Ablak és ajtó tárva

hajnali az illat

a

szentlélek tiszta áradása.

Lapul a csend

igazat szóló

ághegyen billegő 

szétáradó nóta

 

nem kell hogy félj

megváltást kaptál

tiéd

évezredek óta.

Lángszikrák a fűben

bogarak bámészkodnak

hangyák fuvarozzák buzgón 

messzire bánatom

csepp ha gördül is

útját nem állhatom

minden múlik

véges

elfutó tavaszok

utolérni gyönyörű perceit

gondolatom mindig leleményes.

Hang remeg

halvány rózsák hullanak a sárba

előbb még ölelkezett rajtuk 

két pöttyös páncélú létmohó bogárka.

Harsogó és szelíden megbúvó 

eltévedt virágok

ösvényemen

millió tékozló csodára találok.

 

Kormos a kedv

seb sajog

megszökik a sóhaj

 

part fölött vijjogó sirályok

májusi csókok nyoma

dédelgetett mézmázas varázsok

bőrömre tüskével karistolt

örömök

és

lázadó hiányok.