Képzelt mondatok kacsintanak
sosem hallható
betűvé sem formálódott szavak
kis kalandok reggele
csalóka fényben ébredsz
vedd fel a fonalat végre
és
köss csomót a bánat végére.
Fuss
fuss
és
kiáltozz - ÉLEK!
(Ha teheted ugrándozz is közben - kérlek!)
Légy bátor újra álmodáshoz
földed kering
karcsú fűszálak közé gabalyodott
pipacsok
lángvirágok
tengere ring
ring és ölel.
Ne jöjj közel
bárhová lépünk szirmokat találunk
ha nem igyekszünk eliszkol
elmúlik a ma parázsos sugara.
Kerti kis kavicsok kopnak
fölöttünk magasba nyújtózó zöld harsonások
szívmedence vár e percre
zümmögő méhek
zafír rózsabogarak
bimbókon bóbiskoló hangyák
talán csak ők érzik és tudják
játék ez
olvadó aranya csábít
bokánk köré csavarodó inda
bekerít.
Májusi vég áll lesben
tavasz búcsúzás
zokoghatnék
de
megint
mint mindig a türelem segít
tört tükrök mozdulnak
vakítanak
szavak nélküli morzsányi titkaink.
Nincs monológ
nincsenek hosszú mesék
percvarázslat
kápráztat
lopva közelít
súrlódik és újra elenged.
Ne jöjj közelebb
tartozzon ez a pillanat is a képzelethez.
Nyújtózkodom
semmi sem sürget
ujjam hegyére selymet fest a reggel
ölel a nap erőt ad és felfegyverez
visszajáró álmodott kísértetekkel
akár így akár úgy
ha harcba szállunk
csatát nyerünk.
Pilleként illanó való
tegnap
ma
holnap
varázslat
képzeletben bármilyen utat újra bejárunk
még ha nem is lépünk
soha közelebb!
(De mire gondolt a költő?! - mosolygós szmájli a kitalálónak...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése