Egy régi kép, szín, felbukkanó illat - felszítja temetett vágyainkat...
Legszebb szigetes utam - 2006 októberében - belém fészkelődött örökre .
LÉTSZERELEM
Szerelmeim a nagy hegyek
óceánok és szigetek
s
a
tenger mosta partok is
pálmák
olajfák
falra felfutó lila csodák
megannyi vágy
résnyire nyíló csodás világ.
Szerelmeim a szép szavak
szívtégelyben bánatot könnyet
örömmé olvasztanak.
S
ha
felsorolhatnám sorban
mi lakozik még
kincsekkel megrakott dobozomban
nem hagyhatnám ki a színeket
túlpartot takaró fekete lepleket
hajnali narancs vagy rózsapír
hallgatag vizekre ezüsttel ír
zafírok
azúrok
szürkéskékek
torkot szorító gyönyörűségek
egyetlen szín ki nem maradhat
bíbor játéka alkonyatnak
átvilágít elodázott álmokat
kanyargós út a nap felé
midőn bukik hegyek mögé
létünk köré fonva fátylat
kétséget kihívást csak elodázhat
múló ködfelhők szürkesége
új ringató szín válik hamarost belőle
így forognak egyre másra
napra nap jön s éj éjszakára.
Szerelmeim sorban itt
keringenek
áldottá téve éltem perceit
arcok
nevek
ízek
szavak
érintések
ismeretlen utakra indítanak
ha szabad s ha nem szabad
akkor is makacskodom
létölelés éltet biztat
útra kelünk újra meg újra
hogy
végig vigyük
teherrel megrakott bugyrainkat.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése