Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. február 18., szerda

Öt, tíz, vagy???

 Esett a hó tegnap délután, éppen hazaértem túlparti 8 km-s sétából, a hóvirágok dermedten földig hajoltak, néztem hosszasan a meseszépet, figyeltem, hogy egyre később alkonyodik, és már számoltam is, hogy hány szép világos hónap van előttünk, mielőtt újra gyorsan sötétedik és akkor belém nyilallt a kérdés - vajon hány számolható hónapom, hány tavaszról suttogó februárom lesz még?! Öt, tíz, vagy talán egy sem?!



Édes meglepetés fogadott a túloldalon... kék kis csillagvirág - halvány szirmait mutatja itt-ott az avartengerből.




 

1 megjegyzés:

  1. Mikor azt hittem, hogy rákos vagyok, és meghalok hamarosan, akkor a gondolatba is belebetegedtem annyira, hogy kórházba kerültem. Nem akarom, hogy ennyire lerobbantsanak újra. Azóta próbálatom kikerülni a jövendő halálom éveiről szóló elképzeléseim, ha egyáltalán lehet ezt így egyre idősödve.
    Havas hóvirágok? A két fehér találkozása!
    Eszembe jutott egy régi októberi nagy havazás, még fent voltak a fákon levelek is. A rájuk eső nagy súly letörte az ágakat, a recsegó, ropogó hangokat hallgattam éjjel. Még mindig élő emlék!
    A köztisztaságiak nagy teherautókkal szállították el a tömegével a földön lévő nagy ágakat. Azt hittem, hogy tavasszal hiányozni fognak, de valahogy mégsem, a természet közben dolgozott.

    VálaszTörlés