PASZTELL

Bársony a perc

sokat sejtetően szelíd

didergő

a

parton túlról ontja ránk 

irgalmas sugarait

a

víz

tükör

gém szárny libben

s

tűnik tova

vízcseppet ringat 

ablakomba bámészkodó

bimbót növesztő lila orgona.

 

Megbékélés

súgnám

ostobán s vakon

várva hogy a szél

felhőket kergessen végre

e

bágyadtan pasztell hajnalon.

 

Csillogó ibolyán csepp csücsül

rigó bukkan ki harsány 

vitézlő fűszálak közül

galambpár csókol

fészekre talál most 

csacska dalt csicsereg egy távoli énekes

remény suhan 

 a 

fény óvatosan friss színekkel motoz

s

én

új imával kezdem el a napot

adj nekünk teremtőnk

szerelmetesen melengető létet

 s

majdan 

kegyelmes csendes alkonyatot.