Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. augusztus 1., szombat

MÁRA - augusztus elseje...

 


Hajnalban még nem tudtam, hogy korlátozva vagyok. Öt után kevéssel kiosontam, s a rövidebbre rágott slagot kibogozva kihúztam az utcára... (slag ügyben a felelősség az ebet terheli, kölyök lévén mindenfélén rágódik.)
Szóval slag bogozva, huzigálva sem ért el a 20 éve KÖZTERÜLETEN életben tartott rózsatő közelébe. Jött hát a vödrös verzió, loccsan a víz és a rózsika reményeim szerint életben marad még sokáig - kerítés gazdája betartja a szabályokat mindig, nehogy már loccsantson a növényre.
Ebünk ólba menekült, mint aki tudja, hogy gazdija illegális tettre, fekete vágásra, víz pazarlásra készül.
Pedig DE!
Remény és kétség között vergődve, hogy megússzuk e a teljes pusztulást?!
Hatalmas hortenzia fejek barnulnak, hajolnak perzselt leveleikkel a földre. 
 
Spórolós, talajközeli, árasztós módon követtem el a tettet. Időkeretet nem írok le, hátha még valaki feljelenthet. Nagy divat ez mostanában ismét, pedig nekem, aki megértem ezt-azt nem nagyon hiányzik friss babérokra török újjá éledt hagyományápolása. No a fenébe is, bevallom a két tő uborka, a nem túl termékeny paradicsomok és a senyvedő cukkinik IS kaptak vizet.
Ha nem esik az eső vége lesz a már most is gyalázatosan vegetáló kertnek. Ma már odáig folyamodtam, hogy a ZŐD fűféle gyomok egy része is kegyelmet kapott - azok is életek.
Tele csorgattam a kis kerti tavat, melyet egy db enyészettől megmentett sarokfürdőkád képez. Feltöltöttem, hogy ne potyára jöjjenek a szomjazó madarak - szajkóék fedezték fel az idén a parányi "tavat", hadd igyanak.
És ezután, bevallom töredelmesen, hogy egy irinyó-pirinyó kis alkalmatosságot (régi homokozó fedele) kiöblítettem, s áradt belé a hűvös víz, hogy délutánra kis unokáim 3. és 4. L majd abban játszhassanak.
Tisztelt Bíróság, ávh, vagy valami... igyekszem a jövőben is jól gazdálkodni, s ha most megkegyelmeznek ígérem, ha hullani fog VÉGRE az égi áldás - én vödröt, bögrét, kajsztont, fazekat, lábast, lavórt, kannát, minden ibriket is kiviszek, hogy abba hullassák könnyeiket az égiek!
Addig is végezve a tilalom alá helyezett tevékenységgel - lelkiismeret csillapításául teljes hangerőn bömböltetem kicsikét az egyik kedves dalomat:
 
 
 Esküszöm ebben a melegben nem iszok egy kortyot sem...
A B kérdés azonban erősen foglalkoztat - nálatok laknak e állatok??? 
De mielőtt a vadóc hangokat sokadjára is meghallgattam eszembe jutott, hogy áram korlátozás is lesz lassan, így ki is kapcsolom a gépet gyorsan, nehogy bojkottnak számító cselekvés is rovásomra íródhasson.
 
ÉJJEN A NYÁR ÉS ÁRAGGYON A TÜRELEM!!!

A hűséges!!!!

 

2026. július 28., kedd

Visszaolvasás... - 2024. július 28.

 Ma, amikor visszaolvasom e két éve született irományt már jól tudom, hogy 4.L kire hasonlít. Bizony, bizony az én édes jó anyámra... szoktam is mondani neki becézőleg - JULISKA. A mi szőke édes kis tubicánk ért is valamit, amit csak bizonyos Juliska értene, nagyon jó a szíve, bár egészen más, műszaki érdeklődésű, nem a versek, mesék birodalmában kalandozó, mint a nővére, s mint amilyen romantikus lelkű anyám volt. Bezzeg a mi loknis szépségünk, akit két esztendeje még levattacukroztam... Ma, ha becenevet adnék neki, vagy indián lennék a KEMÉNY DIÓ lenne a legpontosabb megnevezés. Okos, ügyes, hihetetlen esze van, szépen rajzol és még csak négy éves. Szerencsére van valaki a családban, aki mindkét lányka nyelvét érti - 2. L a maga 12 évével tőről metszett pedagógus. Éljen a nyár és éljenek az unokák!!!

Ilyenkor, nyár közepén (döbbenetes - máris nyár közepe van, valahogy nem száguldoznak ennyire a napok télen, amikor az ember többnyire tétlen...) szóval ilyenkor nyáron korán hasamra, akarom mondani szemembe süt a nap. Hat óra után nem sokkal élesen villan, alig látok, kivéve a maszatokat, szorgalmas pókok hálóját, morzsát az asztal alatt, elgurult apró gyöngyszemeket, pracli nyomot az ablakon.
Lógós napot rendelek magamnak mára - anyám úgy mondaná, hogy szent heverdelt tartok!
Tudom, tudooooom, nem így lesz. De ébredés után először is alaposan megszemlélem a világot, ablak elé magasodó japán szellőrózsán méhecske munkálkodik, tőlem korábban kezdi a gyűjtögetést. Nem akarok gondolni a "feladatokra" - a beáztatott nyaflatyos edénykére, az itt-ott széthagyott tárgyakra - pedig mind, ami itt felejtődött fontos ám! 3. L itókás edénye, a borzalmas Bartos Erika verseit tartalmazó ZAKATOLÓ, melyből tegnap 3.L "olvasott", s én egyáltalán nem túltolt rajongással hallgatva készítettem felvételeket. Bár nem kaptam engedélyt rá, harmadik L neve irományaimban ezentúl olykor VATTACUKOR lesz. Tiltakozott a drágám, hogy ő nem vattacukor, pedig épp oly édes, selymes, mint néhai kedvenc csemegém. Szóval a versek rémesek, ennek ellenére egy nem egészen két és fél éves gyermek szájából hallva pazar játék, amikor akarva-akaratlanul kicsavarássza a szavakat, úgy zanzásít, hogy meg tudnám zabálni, ritmust ad az egysíkúságnak, átvariálja a hangokat. Kacagunk a mókázásán, komolyan jobb, mint az eredeti - tökéletes paródia.
Külső neszektől mentes a reggelem, senki sem mocorog, Zsömle kutya és Cili cica alszanak, zene szól nekem halkan, csak nekem... régi Ossián nóták közepette kalandoznak gondolataim.
Közben komótosan dunsztba rakom az elmúlt két nap élményeit. Mondásokkal, szólásokkal, cselekményekkel gyarapodik a lélekraktár.
Akárhogy is...
Mindig a csöppek felé kanyarodik gondolatom.
Hazamentek estefelé, rom eltakarítás után a tárgygyűjtés folyamata is lezajlott: anya papucsa, csoda, hogy fel nem buktunk benne, mégis a küszöbön maradt induláskor. és még néhány igen-igen fontos tárgy. Terepszemlém lassan beindul, hiába igyekszem odázni a naprakészséget.
A csucsulós helyet nem bántom még, párnák, randa macskás cucc, 3 L - mondotta róla, ez egy henger, mert az is. Látszik ugye, hogy Vattacukor uralja most a központot a lelkemben?! Pedig! 4.L - akinek még felderítés alatt van személyisége - nagyon is közelről érzékelem "VALAKISÉGÉT", - de hogy kire formáz, kitől hozott géneket erre a gyönyörű világra, arról hiába faggatom, nem árulja el. Csodálatos, ahogy dolgozik - első próbálkozásait nézem hosszasan, hasra fordulás - a szőnyegre kiterített nagy lepedőn, két öklöcske szájba gyömöszölése - természetesen egyszerre. Hasalok mellette és megtárgyaljuk az élet dolgait, szorgalmasan válaszol babául, szemében hála és mosoly, legszívesebben összevissza puszilnám. Sürgős tennivalóit 3.L néha megszakítja és gügyögve öleli hugicáját. Tökéletes a pillanat. Amíg a szeretet és a egyeduralmi mérleg egyensúlya fel nem borul.
De biza fel szokott borulni, mert az én drága vattacukorkámban az érzelmi egyensúly éppen olyan, mint minden kétévesé, s bár fantasztikus szókincse, memóriája, átlátó képessége káprázatos, tudnom kell, hogy miként éli meg trónfosztását, s megelőzni a nem kellemes cselekményeket a hugicát illetően, nehogy szeretgetés közben szerelgetés is megessék.
Rohanó nyarunk színes élményei az unokázós napok, biztosítják az életfogytig tartó tanulást, mert nagymamai szemüvegemen át beláthatom nevelési baklövéseimet. Hajaj...
Közelről szemlélve cseperedésüket (most) három gondolatot hangsúlyozhatok:
1. Ő a gyermek, nem mi kedves szülő, nagyszülő!
Ha nyafogás, ha végeláthatatlan cirkusz előjele suhannak át orcáján - Te légy résen és segíts!
Ne gabalyodjunk bele erőnléti játszmákba!
Bár mi vagyunk a felnőttek, ő a kitartóbb! Nem érdekli, ha fáj a fejünk, ha lüke főnökkel áldott meg a sors, az sem, ha 200 km-re elhallatszik a bömbölése, cseppet sem zavarja, hogy mit gondolnak a környéken lakók, úgy visít, mintha nyúznák.
Vértezd hát fel magad, vértezzük fel magunkat a türelem és a humor erényeivel. Mielőtt bánat borulna homlokára légy résen és térítsd el a fellegeket! (Megalkuvásnak tűnik, de ezerszer jobb, mint egy monstre cirkuszba belemenni, s erőnek erejével kikényszeríteni a mi akaratunkat, ami után holnap és holnapután újra kezdődhet a játszma.)
2. Az ebadta kölköt nem érdeklik az észérvek - fütyül rá, hogy mit KELL tenni, ő csak megy a maga buksija után. - Tanuld meg kezelni a helyzeteket!
3. Te is ilyen voltál, s ennél is rosszabb hír, hogy évtizedek múltán, életalkonyodon ismét ilyen leszel...
Ma kell a homokozó edény, a fagyi, a mese, a bármi.... A vágyak teljesülésének odázásához csekély a türelem, a MOST parancsol! Nem fontos a még, és később meg a már, a globális gondolkodás. A lokális és azonnali óhaj teljesülése a nyerő. Ha éppen nem a kisollót dugná bele a konnektorba, s nem az atombombát készül ledobni egy jól megtervezett hétvége kezdetén - tégy úgy hogy neki és neked is jó legyen. Megbótolni a dolgokat egy gyermekkel nem szégyen, szociális alkunak hívják - én például mindig üzletelek 3.L- el, ha szeretnéd ezt, akkor én meg szeretném azt.
Többnyire puszikat kunyerálok, szerényen megelégedve a tenyérbe cuppantott és felém röpített adományokkal...
Így kerül lábikóra cipő, bőrre naptej, szájba falat - és az élethosszig tartó játszmák közepette mindannyian tanulunk - Ő most készül a lét apróbb, nagyobb kihívásaira sok erővel és remélhetőleg kitartóan - nagy játszmák ezek, de nem ok nélküliek. Persze nem mindig könnyű megoldani - ha öltözködés helyett pucér popóval fut a gyermek körbe-körbe, míg őse könyörög, hogy vegye fel végre a ruhákat, cipőt, s engedje, hogy a borzos fürtöket gumival összefogják...) Akarjuk e, hogy pipogya, gyenge felnőtté váljék?! Nem és ezerszer is nem. A létezés útján megtett lépések támogatása a szülő kötelessége, akkor is ha macerás.
A gyermek feladat és nem kevés önfeladás, de milyen jó bezsebelni gyümölcseit!
Tanulunk, tanítunk!
Körforgás, melyben türelem és csipetnyi bölcsesség javunkra szolgál!
Derűs anyanyúzós, apakikészítős napot kívánok! - ez ugyan vicc😉 volt, de sejtésem szerint ma is így lesz!
Boldogok a türelmesek!
Utóirat:
Senki se higgye, hogy mindezt teljesíteni tudtam anno, az unokák segítik az elkövetett hibák, mulasztások, tétova nevelési elvek korrigálását - hála értük!

Aszályban vergődés

 

Nagyon nehéz látni, viselni és napi öntözéssel valamelyest csitítani a forróság gyilkos hatásait. És érkezik máris a következő dózis.















2026. július 27., hétfő

Kutyus

 

Erősen kamaszodik, próbáljuk az ösztönök és a szófogadás közti útvonalat kitapogatni.

2026. július 26., vasárnap

Már ott laknak!

 Egyszer majd egy rendes fotót is fogok majd készíteni....

Meglátogattuk ma délután a kislányokat. 




2026. július 25., szombat

Költöztek

 

Második, nagyon ügyes, talpraesett L volt az, aki a kis huncutokat lefoglalta, s el is tudta délután, hosszú királylányos mesével altatni. Bármely pedagógus megirigyelhetné tehetségét. Családunk minden mozogni képes tagja cipekedett, pakolt, takarított, hogy este a kislányok már új (világvégi) otthonukban tudjanak elaludni. Így is lett!


Volt minden IS! Mese, rajz, gyöngyök, kert, kilátó, paradicsom és málna szedés és finom falatok.

2026. július 24., péntek

NEM (csupán) Kodály módszerrel...

 Két éve íródott... ma is aktuális.


 
Mi tagadás zenei műveltségem, mi több ez irányú tehetségem átlagon aluli. Kizárólag Lakos Marika néni vaj szívének köszönhetem, hogy megfeleltem a felvételi alkalmassági vizsgáján, Róbert Gida tanár úr - aki skáláztatta a népeket - valszeg elzavart volna zabot hegyezni...
De a sors, a teremtő, vagy a véletlen akarata az vala, hogy utam egy szemétdombra épült óvodába vezessen, s ott tölthessem életem lexebb éveit.
Hát igen hosszú és fordulatos lenne a visszaemlékezés - most, azonban nem helyezem történelmi kontextusba munkás életem mélységes lenyomatait.
Volt, aki szeretett, volt, aki nem - ahogy a nóta is nótázza NEM szerethet mindenki....
Kölcsönös vonzódások és taszítások, no meg közömbösségek sorozata a zélet
Közömbösségből mekkkbuknék - ez tuti.
A muzsika vájatlan fülem ellenére mindig fontos volt számomra, hol saját gondolataim "megzenésítése", hol hozzám sodródott dallamfoszlányok dúdolása formájában.
Az évek elszaladtak, sok dal, vers, nóta került tarisznyámba, és voltak olyanok is, melyeket száműztem belőle.
Mint kihaló félben lévő példány igyekszem ezt-azt átörökíteni utódaimnak.
Öt (tündéri, huncut, okos, hisztis, terrorista, zseni, habcsók, kamaszodó, ügyes, édes, makrancos - a jelzők szabadon sorolhatók) unokám számára mindig nyitva a kincses ládika.
Szívügyileg olykor tanácstalan vagyok - melyik is ül középen, de valójában úgy van, ahogy Rózsabimbónk egykor fogalmazott: mindegyiket másért szeretem. Persze alapból is nagy rajongójuk vagyok, hab a tortán mindaz, amit a teremtő génkoktéljukba belepakolászott.
Most a család központi szereplője a két kicsike, Babink édes gőgicsélése, oldalra fordulása, tárgyak utáni nyúlkálása, felvillanó mosolya jelenti az érzelmi gócpontot.
Ugyanilyen "árgus szemekkel" figyelem, kísérem nővérét is, aki rendre elkápráztat nyelvi pazarságával. Komolyan na - zseniális a leányzó. Versek, énekek tömkelege hemzseg a fejében! Kettő múlt nem sokkal, összetett mondatok és kitalálások terén IS ámulatba ejt:
Szélcsengőből szélkirálynőt varázsol.
Ától - zéig felidéz minden hetekkel, hónapokkal ezelőtti történést.
ÉS! Oly dackorszakkos, hogy minden pedagógusi (jó, jó nagyképűen hangzik) és nagymamai elterelő képességemet latba kell vetnem, hogy elkerüljük a viharokat.
"Egyemazuzáját" kisasszony tűzijátékként petárdázza szanaszét a NEMeket. Mikor az ősök szája már-már megremeg, s emelnék a hangjukat bizony elkél a leleményesség, hogy tündéri 3. L-nél valamit is elérjünk, pl hogy felvegye a szandált, ruhát, stb, vagy megtegyen bármit, amire néhány másodperce még kapásból azt mondta NEM!
Nos így esik meg, hogy elterelési műveletek terén én, de bátran kimondható, hogy más nagymamák és(remélhetőleg sok-sok nagypapa is) gyakran a figyelemfelkeltés/elterelés módszerét választjuk a ma divatos észérvek helyett. Midőn az ős, bocs a szülő elkezdi a zsolozsmát, s sorolja miért is kell felvenni a cipőt, inni egy kortyot, naptejjel kenekedni - észérvek tömkelegével fárasztja a delikvenst - merugyebár feltétlenül értesülnie kell a gyerkőcnek az UV sugárzás veszélyeztető tényezőiről..., a csap elzárásnál a föld nevű bolygó kipusztulásának fenyegető réméről, estébé.
Eccóval midőn a kisded NEEEEM! üzemmódra kapcsolva százhússzal elrobog mellőlünk, nekünk már 130-as fordulatot vesz fel a zagyunk és keressük a legújabb bevetni való ötletet, miként kerüljön popsira pelus/kisnadrág, lábikóra szandál, szájba kortyocska vagy falat...
Trükkök, cselek garmadája vár bevetésre.
És lőn: Tengerparton új nótát dúdolok - .... sárga villamoson kalauz az anyósom. (A kipontozás oka - a szenilitás és demencia felé hajló nagymama '56-os villamosról énekelt, s csak ma nézett utána, hogy a dalbéli, megénekelt villamos valójában 46-os volt, affenébe....
Szóval negyvenhatos sárga villamoson... a gyermek felemeli fürtös buksiját, csodálkozva hallgatja, hogy nem nyuszi ül a fűben, s nem mackó brummog, hanem... és közben akár naptejjel is bekenegethetem.
Ilyetén módon fejlesztem, bocs züllesztem a Kodály módszert tovább.
Buta kis dalocskák mellett régi kedvenc slágerek is sorra kerülnek - hétvégén, midőn cukorbombámmal a Dunában gyönyörködtünk és ficeregni kezdett a drága, hallva a túldalolandó az őrületes lármájú, vízben fetrengő járgányokat, mi sem maradtunk restek...
Megnézve és sajnálattal elkönyvelve, hogy a "gólyánál" (bója), még mindig ott van a beakadt "bot"/ árvízkor odasodródott fatörzs, kicsit elégedetlenek voltunk a vízirendészet munkavégzésének minőségével...
Dallal fejeztük ki érzéseinket, s mi lehetett volna jobb választás, mint a réges-régi ILLÉS szám: 

Így tágul a világ - Eccpecc kimeheccccc:
Régi nóták, és még régebbi praktikák jelentenek nekünk közös titkokat, játékot és mókás perceket.
 
Jelenleg - 2026
 Dackorszaki anya-apa kikészítősdi immár főleg negyedik L-re hárul. Teljes mértékben eleget tesz a szakirodalomban megfogalmazott ismérveknek. Drága csillagom - arra a kérdésre, hogy levághatom e a frufruját 5 percen belül tud nemmel és igennel felelni. S utóbb nyugodtan viselni, hogy az ollót csattogtatom.
Zabálom.

2026. július 23., csütörtök

Túlpartoztunk IS!

 






2026. július 21., kedd

Gyöngyélet.





 Harmadik és negyedik L nálam időzik.

2026. július 19., vasárnap

Esett

 Pénteken estefelé végre eljött a pillanat, s vállamra, karomra esőcsepp pottyant.





VÉGRE!

2026. július 18., szombat

Boldogságillat - lopott szavak gyűjteménye.

 

 

 


Boldogságillat


Ébreszt a reggel
hűvös kis cseppel
ablakomon
kopog
mocorog
poros
száraz levelek 
gallyak
sóhajtani már nem is bírnak
csak és kizárólag
téged akarnak.

Én is így vagyok ezzel éppen
tarkómra
hűsítő csókodat remélem.

De ahogy a hűtelen cseppek
elhallgatnak
alig hagyva ocsúdásra egy percet
megtörténik velem is.
 
Kóválygok a némaságban 
illatod kísért
szívem hiába hadakozik 
rám hajol
velem marad 
még egy csalóka pillanatig.

2026. július 16., csütörtök

Lekvár - 26


Lustaság fél egészség
mégis mi van
ha megvert a tettrekészség?
Zsörtölődök emiatt néha
miért épp a szorgalom
őseim hagyatéka?

Hajnal hasad munka után nézek
lekvár főzés - harmadik dózis
kajszton langyos
cukor már olvad
fakanál csúcson
ma bevégzem mindet
nem halasztható
nem lehet holnap
három nap
három reggel
számtalan üveg
cukor szóródik
tíz zacskó már üres
csillanó szikrák 
mézes gyümölcsös íz 
deríti kedvemet.

Behasalok polcok alá mélyen
hol lelek még üveget
megsajdul a térdem.

Keverem
kavarom
közben méricskélem
csöppen is
megkóstolom gyakran
habos
barackhegyből
lekvár rotyog lassan.

Téli estéket képzelek
unokás délutánt
lekváros palacsintát
megtöltött piskótát
s
valakit aki majd nevetve 
teli kanállal tányérjára merít.

Anyámat látom magam előtt
 s
hatalmas lábosait.
Kezét
karját
türelmét
s
hagyom
hogy
egy drága csepp
zabolátlanul 
végig csorogjon kézfejemen
míg gondolatom 
régi világok felé halkan eloson.

Míg a polcon lassan 35-40 csoda narancsszín üveg sorakozik. 
 


Eme vers, pontosabban a lekvárfőzés alapanyaga G. Judit szomszédasszony szeretetteljes adakozásának köszönhető. Hála érte!

 


2026. július 12., vasárnap

Tenger, tenger, tenger...

 


Tenger


Tenyérnyi kék
mind a miénk
85 lépcső vezet hozzája
85 
hepe és hupa
balkáni összevisszaságban
kesze és kusza.
Istenemre nem értem
miért
zötyögöm a fél világot át
(jó, jó a negyedet csupán)
hogy
nyaktörő lépcsők után
lábamat
sötét hullámaidba mártsam.

Tenger
végtelen szerelem
sós mint a könny
bánatot foltozó
fájdalmat felhozó
ábrándot ringató
 
 
drága
 
fekete tükrödön
sirály fehér tollak
szólítanak fel
vakmerő zuhanásra.

Tenger te vágy
tenger te édes
nem értelek
s
te
sem érted
hogy
partodra kuporodva
mit suttogok neked
 
miről is mesélek.
 

 

Adriás...

 Adriás hét után újra itthon. hosszú út hazafelé, itt-ott kapkodó, hűsítőkönnyű nyári  zápor, reméltem, hogy hazavonzom, megtérve a kiégett világból. De! Nem követtek a cseppek, kertem vízpermetért reszket. Nem is lenne elég, ha egész éjjel esne, míg mély álomba zuhanok, tudván, hogy a kutya se keresne...

 




Horvát fellegek...

2026. július 3., péntek

Júliusi bejegyzés - futólag...

 A napi bejegyzések elmaradtak lévén hőség, kert, kutya...

Éjszakai kutyázás,  korai locsolás, s egyebek miatt.

Most pedig 3.50 óra alvás után... hamarosan indulás.

Legyetek jók. 

A telefonom tárhelye teli lett... képek ezrei, videók tucatja vár eltávolításra.

Hogy a legfontosabbat el nem felejtsem, szöszkéknél megérkezett a hugica. 

Engem pedig várnak az unokázós napok, s a szépséges Adria. (Remélhetőleg olvasási elmaradásaimat ott pótolom majd.)

Helló július, mindenekkel gazdag június szia...