Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. április 19., kedd

Anti vers anyák napjára

Szatíra az alábbi líra...


Apa olvas
apa fúr
farag
netezik
bömböl a tv míg
számolja a nemlétező ebihalak lélegzeteit
bagózik
- rutinból morog -
nem látod drágám hogy most
éppen fejben alkotok
?!

Anya hajt

anya rohan
süt főz ragad a keze
várja a piszkos ruhák egyre növekvő hegye
a

kád
a
csap
mosatlan edényhez a kefe
anya ráér
ezért nálunk
csak ő mosogat
s utána tisztára súrolja a koszos csapokat

aztán kisiet a kertbe
összekapja a száradó ruhát
lecsippent útközben néhány kis levendulát
szed egy csokor petrezselymet
virágot locsol
s

míg egy percre elidőzne
szeme távolban valahol
háta mögött rekedtes hang szól:

Édesem főznél nekem kávét
még a gépnél maradok
te mindig oly korán elalszol
nekem egy fárasztó nap után
jól esik ha kicsit lazíthatok.

3 megjegyzés:

  1. :(
    Szia Márti!
    Szerencsére, nem minden családban van így!:)

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon durva.... néha én is így érzem magam, de szerencsére nem mindig.

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom, hogy rábukkanok-e még arra az írásra, amely "megihletett". Anya készíti sok gyermekét az oskolába, míg apa újságot olvas...
    /Anyák napi jelenet./
    Bevallom valamelyest köze van megtapasztalásaimhoz is...

    VálaszTörlés