Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. április 14., csütörtök

Egyedül



Utcák terek
völgyek folyók
messzire elkanyarodók

utak sínek
magammal mindent
viszek
cipelek végig
utcákat tereket
ahol öleltél
öleltelek.

Völgyek folyók
hegyek
mindig egyedül
megyek
léptedhez léptem
már nem tapad
nem látom fakuló arcodat

utcák terek
utak sínek
völgyek folyók
előttem tornyosuló
rideg  jéghegyek

mivé lettem
így nélküled

elhagyott utcák
elveszített terek
csend csontig hatoló
vad dermesztő hideg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése