Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. december 16., péntek

Csigaházban

Tudom
tudom
hogy hangod
szélfútta időben
is felém sodor
egy régi dalt
mit
sohasem énekeltél bátran
csupán
szívmagányod
dobogta vérig
hogy végig szeretni fogsz

konok

makacs
akarásod közben
a
vágyak elillantak
mint
röpke
rőzseláng meleg
aztán
újra
újra
megkapartad 
öreg
szétrepedt
csigaházad 
megmozdult
benne valami
parányi élet
őszülő
fakuló
életedben ott vagyok
ha kell tűz
ha kell ragyogás
vagy néha
végletes félelem
értelmetlenül
ne
teljen el
kuszára szőtt
egyetlen
életed

nélkülem.

3 megjegyzés:

  1. Megérintett a szépsége, csöndessége a versednek. Szép.

    VálaszTörlés
  2. Véremet szívta, akarta
    Szívemet csavarta
    Voltál a kő melyet én patak ölelt,
    voltál a rét melyben fürdött a fény,
    Voltam patak, voltam a fény, mely lassan elenyész.

    VálaszTörlés