Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. szeptember 22., szombat

Napfelkelte


Puhán lebegő párába burkolódzott
tegnapot takaró halk reggel
friss kedvvel kél fölé a nap
perceit múló időmnek
megfognám
de korai órák
hívó lüktetései
már visszatartanak

csillámló víz fölött emelkedik magasba
fénye rózsaszín pászmákat fest
szürkésre karcolt bús egünkre

hová lett hírtelen
a
vérvörös festék
égbe meredő fák mögül
míg felfelé haladt

hajnal múlik csendesen
új idő ölel
szívemben
rég nem hallott dallam ringat
ébredés
megérintem a csábos végtelent!

3 megjegyzés:

  1. Ez a vers olyan, mint amilyennek téged képzellek el.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Hölgyeim!
    Csupán egy apróság, vacakol a szerkesztőprogram és nem tudom középre igazítani...
    Csodásak itt a hajnalok.

    VálaszTörlés