Egyetlen...

 

Az egyetlen életben maradt legényrózsa úgy döntött, hogy így október végére megmutatkozik.

Október 31...

 Utolsó nap...

Nekem a Balaton...

Selymes langymeleggel köszönt

türkiz és almazöld

a

fűz 

alatt

árválkodik a pad

rajta már senki sem ül 

pecások

jobbra

és 

balra

egyikük alszik

arcát kalapja takarja

távolban hattyú egyetlen egy

messzebb

karcsú vitorlások

pihentek meg.

Arany a fény

ujjamat mártom

hideg a víz

sekély 

kövek közt kell hozzá botorkálnom

tenyerembe hullnak ezüst színű cseppek

drága a csend

ilyenkor ősszel  

megmártóznék újra

hogy 

hűséggel áldozzak

e

réges-régi

elkésett szerelemnek.

 

Nem fogok sírni...

 

 I Won’t Cry For You

 

Halkan szól hozzám

kifordítja a szívemet

hanyatt fekszem az ágyon

látok

messzi

gépek szárnyán megvillanó 

éjbe hasító fényeket. 

Vállam egyik gödrében

csókod hiánya sajog

másikban

könny szaporodik

ezüst kis vonalak

igyekeznek szívem felé

hiába méricskélném súlyukat

mindkettő nehéz

karcolásnyi némaság

álomhatárra segít

próbálja elhitetni velem

játék ez az egész

hogy nem vagy és nem leszel

többé sohasem itt.

 

Édes a hang

halványuló szerelemről mesél

álmomban

emléked még vissza-visszatér

sosem búcsúznék többé

csak 

nézném ahogy lábnyomod

a 

parti úton véget ér

és

te

konok magányba lépve 

cipelnéd bánatod.

 

Hiába fogadtam meg százszor

nem sírok - nem én 

tudom

tudom

hiszen 

kár minden könnycseppemért.

 

 

​...

Munkázós...

 

Kúszok

mászok

térdelek

földhöz tapadni élvezet

új 

virágok

új

színek

pille lézeng

fény remeg

ásó

kapa

gereblye

édes rózsám szeretsz e

metszőolló

kanálka

virágos lesz a láda.

Vállam sajog estére

körmöm koszos

fekete

kézfejemen karcolás

vércsepp csillan 

munkázós nap volt

csodás.

 

 

E kerti játékban vesztésre  állok, bármennyit ások, kapirgálok.

Még legalább két hét kellene, hogy végezzek vele.

Vagy "ő" végezzen velem.

Derekam sajog.

Nem bánom.

Ősz illatát kívánom.

Méhet lesni csendesen.

Kemény földbe ásót vágni mérgesen.

Koszos vagyok.

Tilárom.

Nőjél nagyra virágom!

 

Szeretlek élet.

Tüskés sebekkel is.

Néha már értelek.

Olykor még remélek.

 

 

Fűrész és mulcsoló visított ma.

Lépcső alatt száraz ágak.

Felfalja őket este a kályha.

Lángcsóva ölel és heveskedik 

bennem 

jó érzés melegedik

jól végeztem a napot

így

mai jegyem 

négyes fölé

kerekedik

megszolgáltam érte.

Türelemből sokkal de sokkal több kéne. 

 

(Ötöst csak nagy ritkán adok magamnak. Gyakoribbak a hármasok, s az is előfordul, hogy csúfos módon megbukok.) 

 

Hisztériáztunk!

 

Tápiószecsőn csodálatosan kialakított kertben várja vendégeit a Hisztéria cukrászda, ahová mindig betérünk. Ezúttal 3. L szülei is csatlakoztak. Minden sütemény és torta művészi kompozíció. Valami mégis hiányztot, az ízbéli szenzáció. A fagylalt, amit én választottam - Őrség aranya - finom volt. 

Tekergés és....

 Unokázós nap...

Három a lányka, a sportoló ma reggel elhúzta a csíkot. Edzése lesz, s holnap meccset játszanak.  Voltunk a lovacskáknál.

 

                                                     Ez a legkedvencebb program.  

Fűszálak gyűjtögetése és etetés, séta az erdőben, simogatás után hazafelé vettük az irányt. Itthon pedig ebéd, alvás, délutáni játék, krea, mely estébe hajlott. 2. L velem maradt, s ripsz-ropsz eltüntette a papírfecniket, az alkotó munka után ránk maradt romhalmazt, csak úgy égett a munka kezei alatt. Kedd még a miénk, messzebb útra megyünk. 

Baller...

 

Őszi erdő, őszi illat

Hosszú séta a Baller "tóig", mely nyomokban vizet is tartalmaz, igen keveset, mint ahogy azt a fotókon látni.

8 km lazán.

Mégis be kell látnom, hogy megöregedtem.

Nem tudok átfordulni a korláton.

S a - mindenféle attrakcióra képes.

3. L próbálkozásait végül siker koronázza.

Ehhez képest én, aki négy éve még lazán átfordultam az ártéri sorompón megtorpantam, hiába biztattak unokáim.

Pedig...

Pedig óvodás koromban ezzel a mutatvánnyal ejtettem ámulatba óvodásaim, amikor a Dunához leszaladtunk.

Oda neked "felemás" korlát...

Lehet, hogy suttyomban gyakorolni fogok.

😉

 

Bevégeztetett....

 

Hosszasan odáztam a beismerést, hogy a cseresznyefánk immár nem megmenthető, évről évre csökkent benne az erő. Tavasszal még itt-ott új hajtást hozott, virág is volt a maradék élő ágakon, de a nyári hőségben feladtam a reményt, hogy szorgalmas önözéssel maradásra bírjam. Eljött az ősz, kopár ágai mögött megcsillant a folyó, de rajta már nem volt levél. Elérkezett a végleges pihenőidő. Tegnap a szakember gyors mozdulatokkal indult a fa felé, s a fűrész pillanatok alatt elvégezte a soká halogatott fakivágást. 3. és 4. L velem együtt nézték a történést. Fájt látni, hogy a közel 2 évtizednyi együttlét egy perc alatt semmivé vált. A néha dús fa maradéka a földre dőlt. Hiába próbáltam vigasztani magam, hogy tesz belőle jó meleget adó tüzelő, talán szép faragás is, s néhány megmentett fakorong kerül az ünnepi dekorációk alá majd decemberben. Most a nyár során kiégett kerti föld tele van különösen szép színű forgácsával. Nézem a reggeli derengésben, a furcsán üressé lett kertet, a közelben két kis facsemete várakozik, az öreg fa gyermekei. Lesz még nekem arra időm, hogy megérjem míg valamely közülük dús lombú fává cseperedik?! 

Elmúlás ez is... Soha többé nem  kúszik bele a hajnali képbe, nem ücsörög ágán szerelmes gerlice pár, virágaiba nem fúrhatom arcomat, s méhek sem ott fogják kezdeni a tavaszi sürgölődést. 

Néztük a fát, a munkázókat, a fűrészt - bánatomba belevegyült a különös érzés, míg a kislányok is velem együtt figyelik, hogy mi történik - s egyszer majd meg is értik - kéz kézben jár az elmúlás és a lét.

 

OKTÓBER 23

 Elcsendesülés - túl a mai "ünnepi" hangzavaron, az utolsó járat kiköt a túlparton.