Emlékeztetőül....

 https://partfal.blogspot.com/2024/02/kamerahiba.html

Boldog, boldog, boldog...

 

Egyetlen szóval illethetném a tegnapot, az együttlétet, a köszöntés örömét, ez a szó pedig a HÁLA! Ölemben alvó, hosszas ringatás, dúdolás után elpihenő legkisebbünk lábacskái, a fürtös nővérke szépséges tánca... Karácsonykor járt az operában nagyijával - azóta kecses mozdulatokkal pörög, forog, mint mondta "Alaposan megfigyeltem a kis balerinák mozgását!" És a kontyos ünnepelt, aki immár 12 gyertyát fújt el... A testvérek, unokatestvérek, nyüzsgés, játék és nevetések, s az, ahogyan az együttlétben gyönyörködhettünk. A terített asztal, a szorgalmas anyuka és lánya, akik finom, anyám féle fánkot készítenek nekünk. Nincs más dolgom, mint átélni a lét legszebb ajándékait. Szeretetben együtt, szeretettel és felelősséggel egymás iránt, és távol lévő szeretteink iránti jó érzéssel  - a lét teljességének megtapasztalása. "Istennek különös terve van, melyet érettünk bontakoztat ki..."

 

Nehéz volt nem "kompromittáló" fotókat választani és mégis érzékeltetni, hogy bőséges örömmel töltekeztünk.

Blogbarátság...

 

Néhányan itt e virtuális világban szinte naponta találkozunk. Posztok, kommentek formájában nyitunk egymás felé kaput, cserélünk gondolatot, élményt. Malmőből hazatérve meglepett, hogy egy francia bélyeges boríték vár rám. Őszintén szólva postaládánkból többnyire csekkek hullanak kezünkbe. Megörvendeztetett a rám gondolás, köszönöm Flóra!                    Ezúton köszönöm Évának IS a mindennapi figyelmet, mellyel megtisztel. 

 

Az ébredés pillanatai...

 

Februári hajnal...

Fölöttem csillagok

az

ég suvickoltan ragyog

repülők oda és vissza

szemem a távolságot figyeli

mohón beissza

míg idelent

sötétségben megremeg a csend

hajó araszol 

nehéz terhet tol lassan felfelé

megmozdul a víz

vége az éjnek

tükrös lesz a folyó

áramlanak a fények

felragyog a lét

ajándékot nyújt

megkoplalt évekért

hosszúra nyúló csillám

tágul

tárul

zárul

tekintetem simuló hullámokra tapad

elmúlt a pillanat 

elhal a fény

hangcafatokból

némaság marad.

 

Még néhány perc

s

a 

kormos sötétség helyét

ezüst csillámokkal

gyengéden átveszi a nap

didergő partoldalon

tavaszunk sóhaja 

szirmot érintve gyorsan végig szalad.

 

 

 

Tizenkettő!!!!!!

 

 

Második L ezen a szép napon betölti a tizenkettedik életévét. Különleges személyiség! Mindenfélét látok benne apámból és anyámból. Most itt egy rövid, uszkve 100 szavas dicséretnek kellene következnie, bár kétlem, hogy minden jó tulajdonsága beleférne ennyibe. Ráadásul 1-2 rossz is van neki, de az kideríthetetlen, hogy azokat kitől örökölhette... Így maradjunk annyiban, hogy szív és ész, gondoskodás és szeretet kiváló ötvözete. Ajándék a teremtőtől! L Isten éltessen!

 

Nem friss...

Intettem volna...

Intettem volna

egek magasából

figyelve folyót s fényes kupolát.

 

Intettem volna

de

nem

tört át földi fény 

felhők habfehér égi sivatagán.

Inthettem volna fentről

hol világoskékbe öltözött a világ

csíkok sorjáztak

figyeltem egy távolodó gépet

hasítja az eget

keresve az ellenkező irányt. 

Kék és fehér a végtelen

habos felhők alatti térben 

arcodat képzelem

minden mi kék 

emlékeztet

s

megszorít

valamit szívemben.

Felsejlik a gondolat

szemed egekre nem tapad

 a 

vágy 

mégis ostobán kószál tovább.

Hallgatom a csendet

kívánom

burkolózzék a világ

habkönnyű álmodásba

míg 

lét és nemlét

titka

mind könnyedén

elsuhan mellettem

lebegve 

tengereken és óceánokon át.

Napfény a felhők felett...

 

Télből a tavaszba.

Remélem....

 Remélem, hogy virágocskáim kibírják nélkülem.

Már nyoma sincsen...