Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. április 18., csütörtök

Édes élet... Habcsók Terroristámmal...

Furcsa a csend
cukorkánk hazalibbent
keze nyoma
árulkodik róla
milyen jó volt
ez
a
néhány napos
móka

cetlik
morzsák
maszatok

mákszemnyi emlékek
mesék
játékok
kacatok

hangja
érintése
az
akarat
édessé tette napjaimat.

(Azért én is igyekeztem ám. )


 Ahogy a világot látja, ahogy az élet minden rezdülését felfedezi, megcsodálja, ahogy pörög gondolata, ahogy duzzad az akarata, és ahogy nyafog éjszaka, "hiányzik anya, gyere ide mama..." A szavak, a hangok, mesék, dalok...
Habcsók terroristánktól elolvadok.





2019. április 11., csütörtök

ESŐ UTÁN


Eső után...

Az
éjszakában
szépséges dallam áradt
csorgott
csepegett
kopogott
inni adtak a szomjas
létporos
világnak

párnába fojtott
sóhajjal
hallgattam vágyva
bár látnám hogy csobban a csepp
a
folyó
magányába

szirmok szippantottak
föld itta bátran
ágak mosakodtak
éjjeli zuhatag sűrű homályában

kehelybe záródó gyöngyszemek
tócsák
párálló patakok
a
zuhé mindenhol nyomot
foltot
hagyott

friss fénnyel érkezik a reggel
te is nézed táguló szemekkel
szárítkozó fák alatt
megtorpansz egy percre
pocsolyát ugorni nem esik ma sem nehezedre
lódul a kedv
fröccsen a víz
bolondos kedvvel tanít játszani újra a csalfa április.
 
 

 
 

2019. április 8., hétfő

Tavasz a fényben



TAVASZ A FÉNYBEN

Durcás a reggel
szürke színekkel mázolt fellegek
takarják el a hajnali eget
de
csak
úgy
tessék - lássék
teher nélkül hullik kertemre könnyű árnyék
egyetlen csepp sem pereg
már
a
csendre is felébredek
s
várom
ismétlődjék a tegnapi álom
és
habfehéren ringjanak
ma
is
bátran
bimbók és rügyek
arcomba hajló bolondos szívzuhogásban
bennem
felfakad
hódolat és hála
hangok vegyülnek a csend világába
harmatcseppek fénye közt bogárka zizeg
és
a
gerle
új szerelemre ingerelve fészkére siet
részeg dalnokok
hangja száll
erre
a
nap
is
kikandikál
s
hogy
lássa
a
mai csodát egyre feljebb
az
ég csúcsára hág
fürdőzik fényében az út menti virág
kering
fordul
remeg
dermedt tavacska partján madárka lépeget

örvénylő tavasz üzenetét
szirmokkal szórja szanaszét a szél
belém karol
és
őrült szavakkal újra kísért... 

   kísért...

2019. április 6., szombat

SZÜLETÉSNAP - SZIRMOKKAL




Körbe - körbe
keringő évek
felbukkanó
halványuló
képek

fehérbe
s
zöldbe
öltözött világ
sirályok vijjognak
pattanó bimbókat ringat óvatosan az ág

állnak a percek
tükör simul
leheleted távoli ablakon ejt foltot váratlanul
sóhajod elől elbújt a nap
bicsakló hangodban rejtőző indulat

minden
idomul

szél karol esendő fákat
csupa lágy selyem
csoda
ismerem
itt
és
ott
hajnalunk felleget oldoz
mozdul a kép
belém kap valami
elveszett tavaszok kesernyés illatai
könny helyett
szirmokról
lassacskán
vízcsepp is pereg
koppanó száraz a rög
kövér felhők fölött
tekergő pára lebeg
megannyi évtized
számolni is alig mered
fények
és
árnyak

 rongyolódó vágyak
ezerszer visszahívott
évek
szívünkhöz tapadó múlt
s
a
szirom csak hull
vállamra
szádra
szemhéjunk alá szorított
álmodott
     világra...





/Isten éltessen K. L.!/



2019. április 3., szerda

ÁPRILISI TRÉFA



Fut
rohan
előttünk szalad
kibicsaklott évszak kavalkádban
korai veszedelmes kalandor
rügyfakasztó bolondos tavasz
 felkavar
bátran
s
ránk hajol
nyáriasan lenge tarka ruhában

első
szerelem
friss illatát szitálja
felzengő füttyben éledő virágra
barkás faóriások ringanak a fényben
kék egekre vadóc firkákat festenek a szélben

vállaimon csókod zápora
szívünkben
múlt idők  szétmálló bánata

korán
ébredő
ablakomra bukó
zsenge levelekkel harsogó orgona

hajamból eltévedt szirmokat simítasz
fülembe súgod legszebb titkainkat
szívmederben enyhült
félelmet
vádakat
gyökeret vesztett libegést idéző
felsíró hangokat

kénsárga pillék
meglódult
 billenő
világban
szomjasan pihegnek forrósodó lázban
szigorú tél után
kóbor nevetéssel
jutalmazó tavaszban
 ég felé nyújtózó mezítelen törzsek
szétáradó csendben
szövetséget kötnek.







Irodalmi utazás.... részlet

https://www.youtube.com/watch?v=pOZISPjMcZI&feature=share


2019. március 21., csütörtök

Minden szempontból TAVASZ!








2019. március 19., kedd

DOBBAN A SZÍV



Dobban a szív...

Huncut
kacér
szívemig ér
fényt futtat szürkén ébredő tájra
mosolyt szór
fáradt közönyös világra

kacag
szalad
vizet borzol sivár partok alatt
színeket fest
aranyat mázol
didergő hajnalon az ég is lángol

belém karol
ölel
friss kacaját sohasem feledem el
aztán
ha
sötét arcát mutatni kedve támad
tép
szakít
rohan
ág reccsen
gally törik
s
tavaszi jókedvünkkel már el is iramodik

csal
hiteget
szeret

dobban a szív
illatába beleremeg 
vágyva vágyunk
bimbóra
virágra
nyakunkba csókoló lázas
lázadó sugárra.








2019. március 15., péntek

Március 15 - emléke.

Piros - fehér - zöld!


Kopott zászlót ráncigál udvarunkban a szél.
A folyó nő, fut, szalad rohan.
Akár az idő.
Mindennek tavasz illata van.
Szívemben régi márciusok forró emléke nem lohad.

A láz, a tűz, az akarat - ledönteni korhadó tabukat!

Az utcán rohamkocsik álltak.
Mi arcunkat fordítottuk első napsugárnak.
És róttuk az utcákat.
Zengett ezer meg ezer torokból a kiáltás.
SZABADSÁG!!!
Gumibot csattant.
Könnyek peregtek.
De vége lett egyszer a gyilkos őrületnek!

Ma rügy pattan korán az ágakon.
Kokárdát tűzök, átnézzek fáradt vén vállakon.
Ott a szobor, lobogók libbennek, lebegnek...

Édes hazám szabadon szeretlek!!!






2019. március 4., hétfő

VÁRTALAK




Vártalak s megérkeztél végre
időnek előtte bimbó fakadt és a fű is gyorsan kinőtt
árkokban reggel lila szőnyegen magot kereső
éhes madarak

percek
peregnek
ritka gyöngysorok
egy-egy szem ha leszalad felidézi a tegnapot
bután fecsérelt szívidő
félre vetem most a mérleget

virágban nemesedő ágak
árnyak
fényhegyek
talányos holnapok helyett boldog perceket képzelek
selymes suhintással ölelő tavasz gyermekké tesz
kamasz lehetek

hempergető dombok ölébe kucorgok
hallgatok
társamul szegődő arcok emléke ringat
tépelődő bogár kezemen nem hagy nyomot
balzsamos csend kiválasztottja vagyok

vállamon megpihennek távoli elvesztett napok
fűbe fullasztom arcom

nyers földszag

néma sebeket szaggatok
szemek színét
elhagyott
édes
érdes nevetéseket
semmi mást csak a legszebb képeket
egy
simítást engedj még tavasz
őrült ölelést
ereimben maradéka lüktet régi zabolázott vágynak
végtelen szépséggel büntető virághad
lázak
fénycsikók trappolnak szívemen
patkójukon szikrát vet a nap
öleléssel táncoltat a reggel
szerelmes tavaszom megtaláltál
mióta vártalak.

(2017)