Diót törtünk...

 

 

Amióta 3. L (négy éves) az Operában megnézte a Diótörőt, folyvást diót törünk...! Nagyijával együtt látta karácsony előtt... bevallom húztam a szám, hogy szegény gyerek kibírja e majd végig?! No kibírta, sőt azóta is bírja szakadatlanul. A helyzet odáig fajult, hogy azóta Csajkovszkij nélkül nem élet a ZÉLET. Tegnap 1. 3. és 4. L szőnyegre hasalva hallgatták a muzsikát. Az egyes részeknél 3. L megjegyezte most a katonák vonulnak, most a herceg van a színpadon, s így sorra feleleveníti a jeleneteket. Már napi vendég a szomorú balerina, s a táncok lejtésében is jeleskedik. Balerina cipő és tüll ruha nélkül kizárt a létezés. A varázspálcáról nem is szólva.

Édes napunk volt - ölben altatás, tavaszváró leskelődés. Kamasz pihenő. Finom falatok, mesék, ének és családi közös vacsora... boldog, boldog.

 

 

 

3x8

 A héten VÉGRE engedte az idő  és volt társ is, hogy háromszor is eljussunk tavaszlesőbe. Tegnap a túlparton jártunk, hóvirág mezők, sár és pocsolya kerülgetés, a fa kitermeléshez használt óriási gépek felszántották az erdei ösvényeket, így a terep nem volt a legkellemesebb, de megérte. Még hallgat az erdő, egyetlen halk cinkesóhaj hallatszott. A folyón hordalék, meg vadkacsék és kormoránok. Az erdő pedig fehérlik a hóvirágtól. Itt-ott láttunk néhány kis csillagvirágot is. Szemerkélő esőben érkeztünk vissza. Hasznos volt a kapucni. Szépen gyarapodnak a lépésszámok! Összesen huszonhat km! A vágásérett nyár kitermelése szerencsére szombaton alábbhagyott, így zaj és zúgás nélkül ballaghattunk az erőd sűrűjében.

Hazafelé.

RÓZSASZÍNBEN!!!!

Rózsaszínben a világot...

A tegnaphoz egy olyan lélek és idegrendszer borzolgató ügy tapad, hogy megnehezítette az estémet és az éjszakámat. Pedig békés semmittevés közepette múlattam az időt (amíg meg nem csörrent a telefon), s készítettem harmadik és negyedik L vasárnapi érkezésre ezeket a csillogó nyakláncokat. A kedvenc színük - kérdés, hogy hogyan osztoznak... igyekeztem hasonló gyöngyöket válogatni a kis drágáknak.

 

Jeges szél tépázta a kertet, a hóvirágokat.

Tengerecki... február 8.

Sarki lúd sétált az orrunk előtt...

jég és hó.

De jó volt

de jó... 

A

fürdőzésről mi lemondtunk, de nem így néhány harcedzett svéd amazon.

 

 

      Amazonok a hosszú fürdőház végén mártóznak a jeges tengerbe, bent szauna, kávé és meleg.

Elkéstem...

 

Hónak nyoma nem maradt

apró kelyhek hajladoznak

szélvihar  hatalmas ereje alatt. 

Mezítláb!!!!

 Ezen a fotón éppen malmöi hóba léptem. Nem árulom el, hogy a szöszkék piciny lábacskái is kipróbálták velem egy-két toppantás erejéig, hogy milyen érzés...

Végre igazi telünk van (fűtés költségileg nem kápráztatnám itt a blogot követőket... talán mégis kell vennünk egy újabb fuvar fát... pedig alaposan felkészültünk, s pótoltuk is januárban.) 

Kintlétem alatt szépséges hótakaró hullott, ha eljutok odáig egy utólagos tengeres bejegyzésbe a képeket fel is teszem.

 De visszatérve a mezítlábassághoz, még az év kezdetén az első hó örömére lerúgtam papucsomat, s tapickoltam a fehérségben. Juj, de sajgott a talpam. Véráram indult és hatott... frissülten kezdtem a napot. Azóta egyre könnyedebben lépek ki és hűsítem magam. Néhány napnyi  lenge idő után most a hétvégére a mínusz újra ígérve van. Örömmel fogadnék még egy kiadós hóesést.

Gyermekkorom tarlón járós, poros úton botorkálós, falu szélen bóklászó idejéből való emlékkel zárom a visszaemlékezést. "Éppen" Mezőkeresztesen laktunk, a falu széli ház közelébe nagy kátrányos hordókat deponáltak - útépítés céljából... Micsoda móka volt egy-egy nagy nyári zápor után belelépni a hordóba, melyben a talpunk alatt az enyhén megolvadt, de az esőtől lehűtött szurok tapadt, de rá nem ragadt... Szivacs még nem volt akkoriban, de anyánknak este a négy gyerekkel ezer dolga akadt, mire ágyba bújáshoz tisztára suvickolt bennünket. 

Öt, tíz, vagy???

 Esett a hó tegnap délután, éppen hazaértem túlparti 8 km-s sétából, a hóvirágok dermedten földig hajoltak, néztem hosszasan a meseszépet, figyeltem, hogy egyre később alkonyodik, és már számoltam is, hogy hány szép világos hónap van előttünk, mielőtt újra gyorsan sötétedik és akkor belém nyilallt a kérdés - vajon hány számolható hónapom, hány tavaszról suttogó februárom lesz még?! Öt, tíz, vagy talán egy sem?!

Édes meglepetés fogadott a túloldalon... kék kis csillagvirág - halvány szirmait mutatja itt-ott az avartengerből.

 

Egy régi kép és egy mai álom...

 

A lét innenső
és
túlparti üzenetét
egyaránt csodálom.

Micsoda helyzet
álmomba csempészett rejtvény
Anyámos hajnali üzenettel
keres meg!

Elfelejtettem a számokat
és
dédelgetett titkodat
hogy a Földre
érkezés
oka
és
célja
az
hogy
legyél boldog
zene
vers
kép
szó
pillangós virágos kerted.

Ott állok a régi kapu előtt
belépni lenne jó
kód
jelszó
kulcs
halványuló emlék
tudom nélkülük
otthonodba
be sem mehetnék
TE
valahonnan
egy másik világból
álmot küldesz
hisz
a
lélek nem alszik
Mama
megfejteni igyekezem
hidd el nekem.

/Julianna napon, a neved napján- 2009-ben, kezdődött el a vég.../

Emlékeztetőül....

 https://partfal.blogspot.com/2024/02/kamerahiba.html

Boldog, boldog, boldog...

 

Egyetlen szóval illethetném a tegnapot, az együttlétet, a köszöntés örömét, ez a szó pedig a HÁLA! Ölemben alvó, hosszas ringatás, dúdolás után elpihenő legkisebbünk lábacskái, a fürtös nővérke szépséges tánca... Karácsonykor járt az operában nagyijával - azóta kecses mozdulatokkal pörög, forog, mint mondta "Alaposan megfigyeltem a kis balerinák mozgását!" És a kontyos ünnepelt, aki immár 12 gyertyát fújt el... A testvérek, unokatestvérek, nyüzsgés, játék és nevetések, s az, ahogyan az együttlétben gyönyörködhettünk. A terített asztal, a szorgalmas anyuka és lánya, akik finom, anyám féle fánkot készítenek nekünk. Nincs más dolgom, mint átélni a lét legszebb ajándékait. Szeretetben együtt, szeretettel és felelősséggel egymás iránt, és távol lévő szeretteink iránti jó érzéssel  - a lét teljességének megtapasztalása. "Istennek különös terve van, melyet érettünk bontakoztat ki..."

 

Nehéz volt nem "kompromittáló" fotókat választani és mégis érzékeltetni, hogy bőséges örömmel töltekeztünk.