Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. június 12., szerda

Pillanat - Június



JÚNIUS


Egy
madár
csak
egyetlen egy
hangol
betölti az egész kertet dala
ficsereg
csacsog
cseveg
mondandóját csendes szívem
könnyedén fejti meg
reggeli játszma
párját keresi
várja
lenge lombok között fészek lapul
ringatja a szél
 odaadó szerelemmel
gondtalanul
ártatlan még a reggel
friss
szelekkel karcolja vízre titkos jeleit
míg
a
nap
elszántan
tüzes íjakat hevít
árnyak és fények
pompás kísérlet
béke selymes szála feszül
remeg

illat
illan
rubin cseresznye pottyan
harmatos
harsogó fűben
rigó
lépeget
lándzsás virágok
szirma
ragyog
pókok kucorognak
sötét levél alatti
nyirkos mély csendben
csiga húzogat ezüstös
fénylő csíkokat
júniusi
reggel
ajándék
szemérmes
pillanat.

2019. május 31., péntek

SZÍVVIHAR






SZÍVVIHAR


Mohón éhesen kavarog a víz
s
te
óvatlanul
bódult táncba hívsz
sötétbe csomagolt fellegek felett
kettőnknek
közös napokat képzelek

ölembe hulló ezer apró emlék
nem mondhatom hogy itt jártál nemrég
huszonöt évnyi tegnapok
súlya nyom
szívemhez kapok
kibuggyan a könny
régi szerelem
lépteinket összepréselem
érintések
hitek
sóhajok
arcomból tincset simító suta mozdulatok
néhány
grafit nyom
vénült papíron
nem is tudom hol lelem
réges-régen már nem keresem

élünk

ugyanaz a reggel kelt fel
ugyanaz a parti illat csalogat
nézzük a túláradó folyót
ladik billenést
rohanó hullámokon fehérlő hajót
felrémlik néha a sors tán mást is tartogatott
kinccsel áldott útravalót adott

kövecskéink
ügyetlen
kacsáznak
nyoma sincs már viharként ránk szakadt
sebző boldogságnak
ne faggass

csak egy kavics
parányi
barna
emlékeztet arra
az
 őrülten ölelő
májusi szívviharra.

2019. május 29., szerda

Szinezd újra...












Felhőben és fényfürdőben...

Májusi pompa










Szirmok
színek
   csodák...

 



2019. május 12., vasárnap

Minden jó

Minden jó, mondaná P. S. P. - hét és fél, és végig trappolna a kerten, arcán azzal a mosollyal, amitől elolvad a szív, s amiben valóban minden benne van.

Minden jó?
Kérdezem magamtól, halk, hűvös, felhős, pongrácos reggelen...

A teremtő ma nem túl nagy buzgalommal festette meg a tájat.
Minden zöld, szinte minden.
A kék inkább csak fátyol, s én a sok zöldtől alig látok valamit a folyó partjából.
Néhány fehér pihét sodor a lég, s a szállongó szöszmöszökről nem is tudom mifélék.
A zöld lombok között madárcsalád osztja meg a friss híreket.
S a levelek éppen csak remegni kezdenek.
Valahol távol, mintha meggondolná magát a nap, parányi fényt küld, hogy lássam sárga is van a reggeli világban.

Minden jó! - mondaná hét és fél.
Hát én sem kérdezem.
Minden jó! - suttogom - míg e tavaszi szépséget hosszasan nézhetem.

Május - a képek tegnap alkonyatkor készültek, mikor elcsendesedett a ház, az udvar.
Mikor A+A+Á+D már útjukra indultak, s üres lett a hinta, a kert.
Én meg csak ültem, ültem, ültem, s bámultam a minden szépeket, míg a szúnyoghad meg nem érkezett.






2019. május 5., vasárnap

Könnyeim között





Arcodat ma is látom
életet adtál
s
kerek
e
világon
nincs
rajtad kívül más
kinek hiánya mindennap lecke
mindennap számadás
késő már és kárba is vesznek a könnyek

elsuttogott utolsó szavaid
tíz éve visszhangoznak
felettem köröznek

béke van bennem
szóltál szívedre szorított kézzel
visszanézve a távolodó világra
a
messzeségben harang kondult
illat tört be az ablakon
friss májusi széllel az idegen szobába

téged idézlek ma is míg monoton
nehéz cseppek
öntözik a kertet
 válaszaim semmibe hullanak
hiába a hála
ANYÁM
május virágai mind neked öltözködtek
selymesen fénylő ünnepi ruhába.



2019. május 1., szerda

A nagy fogadalom napja....

66
HATVANHAT!

HATVANHAT????


 

2019. április 28., vasárnap

MORZSÁK



Ne
szólj
ránk
szétszóródott édeskés morzsák
miatt
elkapott pillanataink
ha
könnyesek
mikor
szél
borzol
szét
őszes tincseket
fáradt hajszál akad meg kabátunk peremén

ne
szólj
ránk

esendők
és
esetlenek

hideg semmiben kapaszkodunk
végig csúszik kezünk jégmázas ablaküvegen
ránk ront keresetlen bánat
kóborló szerelem

téblábolunk
léptünk botol

botor szívvel
szépséges
burjánzó
utolsó tavaszért imádkozunk

fázósan összehúzott kabátunkban
míg lehet
sejteni vélünk létmeleg fészkeket

élet

ne
szólj
ránk
ha
győzelmet
arat
felettünk
sóváran a képzelet.

/2017. december.../

Őrt állnék...

Őrt állnék én árva
bolond szívem
újra
s
újra
tárva
kapaszkodom
a
régi föld felé
bár
 lépnék inkább egyet fölfelé
kapaszkodom
szívem hiába szorítja
régi éhségek
sebhelyek
satuba zárt félelmek
ősi kínja

hiszem
hogy
ide születve
rátalálhatok a kincsre

tarthatom

nézve
mi végre élnénk
ha
nem
gyümölcsös évek
termékeny nyarak
dús kamrájú őszök
hó halmos
izzó hasábos
brummogó kályhás telek
melegében

bízva

tavasz lesz majd

új szentek helyett
feledett angyalokkal
tölti
múltból kiforduló
tekintetembe lét mámorát
az
élet

árván
topogva
tékozló napok
ingatag pallóin át
keresi isteni őrangyalát
a
lélek

felnéz
majd a föld porában lépked
indulni kellene
bársony puha sugallat
hulláma önti el

isteni kegyelem táplál
naponta
reménytől feszülő
telt
létemlőivel.

Képek

Képek egy új tavaszban/ból....

Zuhan a tavasz
hol télbe
hol nyárba
szirom szakad
kerítésen bámészkodó
árva
fekete
madárka

tépi a szél
sziszegve
mindent
ide
oda
rángat
huss
száll
a
madár
szanaszét
szirmok
szitálnak...