Kék - fehér... és egy csöpp sárga

Ma olyan gazdagon "megpakolódtam" szépséggel. A túlparton, az ártéri erdőben millió számra fehérlik a hóvirág ÉS egyre több a kék kis csillagvirág is, itthoni kertészkedés után ott töltöttem 2 órát, kb 7 km-s sétával.. Évek óta arra gyalogolok, de ilyen hatalmas virág szőnyeget még nem láttam. Mély hálát érzetem napsütésben ballagva az erdőben, ahol összetalálkoztam a terület felelős erdészével - és megszólítottam. Minden kérdésemre válaszolt - örömmel. Nem zavarták a laikus kérdések. (Rengeteg fát vágtak ki a télen - vágásérett nyárast... erről kérdeztem és más dolgokról is.) Szeretem átlátni és megérteni a dolgokat - a nap végeztével összességében leírhatom: MINDEN OLYAN SZÉP! (Kivéve, hogy eltévesztettem a Budakeszin rendezett metodista és ökumenikus női imaest dátumát... az üldözött keresztényekért. Így közösségi alkalom helyett itthon, magányomban adok hálát jól létünkért, a hittestvérekért imádkozva, s azért, hogy egy csöpp segítséget én is adhatok - egy nigériai diákot támogatva. Hála a mi szép és biztonságos életünkért!

 

 

KICSI GYERE VELEM!

 

Hívsz

érkezik 

számtalan éjszakai üzenet

s 

landol

céltábla szívemen

megannyi nyíl

hasít

sebez.

 

Gyere velem

éled a kert

minden virág feléd nevet

erdők mélyén

réten

part alatt

álmunkban

együtt rójuk az utat.

Kicsi gyere velem!

Nélküled 

évtizedek

súlya alatt

 megdermedek.

 

Markodban pár szál ibolya

téblábolsz

nézel

nincsenek szavak 

senki sem hallja meg

ahogy

halkan 

súgom neked

éltessen az Isten

mindvégig óvjon

s

fogja kezed. 

 

 https://partfal.blogspot.com/2025/03/meglestelek-kesei-koszonto.html

 

Tükör által homályosan...

Fekete rigós.

 

Robbanás előtt...

Tegnap midőn 2. L - legokosabb, legügyesebb 12 éves társaságában, meleg pracliját fogva ballagtunk az örsi metrótól, a fölöttébb koszlott  K. úton a szocreál, nyomorísta stílusban, az ötvenes években épült házsor előtt, egyszer csak megláttam őket. Három kép készült gyorsan. Gaz, szemét, csikk, miegyebek közepette parányi nárcisz szirmot nyit, mellette készülőben jácint várakozik, napfény éhesen. 2. L kezét pillanatra elengedem és kattintok hármat. Utána felgyorsítjuk lépteinket, mert bennünket izgatottan várnak... Főleg őt 3. és 4. L! Kódot beüti - logikus a magyarázat, hogyan lehet könnyedén megjegyezni: 2+4 mondja, s én csak álmélkodom. Micsoda memória, logika - az én gyengécske reál tudományom ennek még a küszöbig sem ért el soha.

Felbaktatunk az emeletre. Leányzók kukucskálnak az ajtóból felénk. Máris lecsapnak 2. L-re. Kezdődik a közös nap. Mindenféle történik. Nézem őket, ölelem őket, fésülöm őket, cirkuszt előző mesével kábítom őket - főszereplői jegesmedvék... jegesmedvék, akik hol szófogadóak, hol engedetlenek... kaland kell, izgalom. Picike szőkét - 4. L-t már az ölemben tartom, és érzem bőrének érintésében azt a megfoghatatlan anyámos érzést, amitől elolvad a szív. 3. L hozza a szokásos formáját - teljesen más természetű, borotva éles az ész, nagyon is tudatos, valahogy mégis elfogadja, hogy dús barna haját loknis frizurába regulázzam, megöleljem, gyönyörködjek benne. 2. L haja is készül, neki, a nagylánynak IS fontos a mamai szeretet, és törődés - indulhat a játék, mely éppen nem egyéb, mint zokni válogatás, ruhák elpakolászása... És telik a délelőtt... rizskoch - anya sütötte, lekvárral, lekvár nélkül. Közben míg esznek elsliccolok, hogy "hasznosítsam" magam.... Morzsás az ég is... sebaj. Lakkcipőben császkálás, mely 5 számmal nagyobb, mesekönyv, aparta... éneklés, minden. 

Picink ásít, altatás következik. APARTA 2x (A part alatt...) Elhelyezkedés, némi anya említéssel, szép, szelídecske álomba hajlás... anya jelzi, hogy mindjárt hazaér - NEHOGY!!!- írom neki... most még álomhatáron van a gyermek. Vegyen ki még egy fél órányi távollétet... Mi lehet édesebb, mint a halkuló szuszogás, s ölben alvás másfél órán át. Közben a "nagyok" szöszmötölnek, hallom fél füllel, amíg magam is el nem szundítok. Ébredés - anya... anya már itthon, drága szöszke még hozzám bújik, megyünk megbizonyosodni anyáról. Ámulok a rend láttán, minden játék a helyére került, gyurmázás - szivárvány és virág - nem is lehetne szebb ez a bolondos tavaszi világ. Második L ismételten megkapja tőlem a kiemelt pedagógusi diplomát! Hihetetlen, ahogy mindent tud, mindent elintéz, elrendez. Indulnom kell... még egy pár falat finomság - éhesen nem engednek el. Szőke, barna, komoly, határozott és szelíd - játszanak. Lépek. Könnyű a szív, és hálás... Leballagok a lépcsőkön, kint robbanásra készül a tavasz, kopott lépcsőház után vakítóan szemembe, szívembe hasít a nap.

 A rügyes képet még a múlt szombaton készítettem egy érdi kertben... annak kedvéért, aki erősen hiányolja az első jeleket.

Március van, március...

Átkelés és 11000 lépés.

 

Gyorsulás

 

Száguld a tavasz

most ide 

majd el

ezernyi dolga van

sietni kell

fűszálat igazít 

fagyot tarol

szelet melegít

rügyet fényesít

út közben elfárad

megtorpan

s 

pihen valahol.

Száguld a tavasz

bimbót nevel

első ibolyát meglelve 

nevetni kell

földre térdelek

csodálkozom

tegnap még semmi

ma

virág rejtőzik a domboldalon.

 

Kertbe kinézek

lila - mesés

lándzsák közt felém int

új meglepetés. 

 

/Anyám kedves korai virága a recéshagymájú  nőszirom

 fogadott ma reggel... - március elsején./

 

 

Cseppre csepp...

 

Hömpölyög

árad

hatalmas fát forgat

mint

gyenge gyufaszálat

csobban

csacsog

ezüst haltest villan

kert alatt

csónak felzúg és rögvest elillan.

Valahol távol

messzi nagy hegyekben

fenyő áll

dermedt ősi rengetegben

ágain fehér takaró

talán ma egy kósza kis sugár

hozzá is elér

gyengéden simítja hogy olvadjon a hó

s

a

fa csúcsára száll végre

tavasz csalogató dallal  parányi erdei rigó.

Olvad a szív és olvadni kezd a hó

hegyen - völgyön

éren

csermelyen

át

elindul a csepp

hogy

 meglelje

s

hatalmasra duzzassza 

a

télen csendes türelemmel

ballagó Dunát.

 

Cseppre csepp

szemembe tűz a nap

letörölöm 

halódó szirmokra hulló könnyemet

 

folyó sodor ócska kacatokat

mosolyogva lép be a rakoncátlan tavasz. 

 

 

 

 Lesz még fotó - K. L. a kora reggeli dunai csónakos kattintásából - előre is köszönöm.

Keresőben

 Átfutni a túlsó partra...

Motoszkált bennem, míg kezem az ebéddel volt elfoglalva. csak kilépni, nézni és látni, körbe-karikába forgó hatalmas törzseket megcsodálni.  Mellény, cipő és indulás a partra, a látvány meglepő, a víz az oldalsó, kavicsos részeket már eltakarta. Vadkacsák bóklásztak sodródó ágak között, s két ezüst csillámú hal csobbant, ahogy menekült a közelgő hajó elől. Menni át, nézni a mennyei ragyogásban a távolodó várost, örvénylő vizet figyelni, ahogy két hatalmas fatörzs a kék Dunán keringőt jár most. A vízszint óráról, órára emelkedik - HORÁNY II személyzete a vaskos drótkötelet feljebb húzza... 50 cm jött reggeltől délig, még több, mint egy méter érkezik, talán holnapután tetőzik.

Kilépni, indulni a sáros, csúszós útra, ahonnan hétfőn visszafordultunk, mert nem leltünk száraz ösvényre és biztonságosan lépni nem lehetett. Gépek dolgoznak, hatalmas kerekek nyoma felszántotta az erdei ösvényeket. Nekem mégis mennem kell, remélni, hogy megjelentek már a kis sárga jelek és rálelek a martilapura. Csúszkálás, ágak, gallyak, bokrok, rönkök... mindjárt meglelem a vágy egyre erősödött. Pocsolya, sártenger és semmi, nem tudtam, nem bírtam a tengernyi tócsák között tovább menni. Végig néztem az út szegélyt, sehol egy villanásnyi sárga, betérni az erdőbe, és visszatalálni, hogy elérjem a révet. Fák, bokrok, tüske, gaz, egyszer egy nyári napon már megjártam ezt az utat, akkor nehezebb volt, de most sem könnyű. Cipőfűző kikötődött mire a keresztben átjárva az erdőt megleltem a másik ösvényt. Visszafelé, ismerős hatalmas platánfa nyújtózik magányosan, nincsen egyetlen társa. Magányos ház, pusztulóban. Kék csillagvirágok lándzsája a korhadt avarszőnyeget átszúrja. Hóvirágok arrébb, fehér csomók, fehér mezők, s előttem csillan a víz, meglátom a bója áthelyezőt, mely a nagy vízen járva távolodik. Visszaértem időben. Ragyog az ég, a víz, az élet. Füvet szedek, hogy hozzáérhessek a hatalmas ló még hatalmasabb sörényéhez. Szép szelíden rágcsál, néz és hagyja, hogy átnyúlva a kerítésen megsimogathassam. Csacsik is érkeznek, néhány maroknyi friss fű nekik is jut. Indulóban a rév, a szél erősen fúj. Hazatérek remélve, hogy a kis virág nem pusztult bele a télbe, sem a fakitermelő járművek kerekébe. kis idő múlva majd megpróbálom újra, erdei ösvény peremen meglelni a szépséges, eltévedt életjeleket. 

 Martilapu 

Addig is elolvasom újra a régi versemet.