Kedden délután az érdi Temesi Éva Irodalmi Kör képviseletében Besenyőtelken jártunk - Petrik István költőt köszöntöttük azon az irodalmi délutánon, melyet tízezredik versének megírása alkalmából szerveztek számára és az érdeklődők számára a helyi Dr. Berze Nagy János Általános Iskola szép könyvtárában.
A messziről jött ember kíváncsiságával jártam körbe a település központját, majd az iskola hűs falai közt hallgathattam, hallgathattuk a verseket. Örömömre szolgált a személyes találkozás, hiszen már régen fogtunk kezet. Az internet számára azonban nincs távolság, így reggelente gyakran Petrik István verseinek olvasásával kezdem a napot. Mély haza és szülőföld szeretete megérint. Irigykedem is rá - nem a tízezernél immár több verséért, s nem a hetedik kötetéért, hanem valami egészen másért, ami az én éltemben nagyon korán megszakadt. Mi az az erő, mely szinte minden versben jelen van?! A szülőfalu iránti szeretet, a GYÖKEREK! Gondolatvilágának központi szereplője az a tér, ahol születésétől fogva él, ahol írni, olvasni tanult, ahol gyermekként leírta az első sorokat. S roppant precíz lévén meg is számozta az alkotásokat. (Magaméival még az összegyűjtésig sem jutok el, pedig jóval kevesebben vannak, többnyire szanaszét levelezéseimben.)
Petrik István mélyen elkötelezett szülőföldje és nemzete iránt - szeretettel átitatott aggodalom IS fellelhető írásaiban. A föld illata, a fák lombja, az ég kékje, s a lét szépsége közelivé teszi az Ő világát, így kettős örömben volt részem július 9-én. Hangulatos gyermekverseiből válogattak a fellépő kislányok, akik bájos izgalommal léptek a mikrofonhoz. Gyermek és irodalom - szívemhez közel álló érzés, s a csillogó hajzuhatagok látványa egy régi, szeretett világba repített vissza. Oda, ahol a paraszti lét, a falusi szorgalom még az élet, a megélhetés biztosítéka volt - nagymamám combig érő varkocsa jutott eszembe láttuk kapcsán. A világ változóban, de van valami, ami örök számunkra - a versben megénekelt hit, a teremtő Isten iránti hűség és a honszeretet elegye. Versek százai, ezrei emlékeztetnek bennünket sorsunk színes szőttesére, hol bánat, öröm, harc, kudarc, barátság, szerelem, szeretet, veszteség, áldozat és áldás - halk szavakban, mondatokban simulnak végül össze. Köszönet érte. Isten éltessen az alkotó tanárembert, a költőt, s adjon neki sok erőt az élet értékes mozzanatainak megörökítéséhez!
