Korai órán...

 Felhőkre festett képek... 

2026 június 13 - hajnali órák parádéja.

Restancia...

 Kert és eb témában írhatnék oldalakat. Egyebekben is elmaradásban vagyok.

Éjszakánként még benti fekhely várja.

Mindennapjaink része lett ez a kutyus, napirendemet erősen befolyásolva. Oda a korai írogatás, a csendesség. Hajnalban ébresztő, utána vagy visszaalszunk, vagy sem. Már ügyesen feltalálja magát, macskai ügyekben ugyan labilis, de a kert felfedezése folyamatos tevékenység. Virág kicincálás kipróbálva - egy szegény egynyári palánta volt az első próbálkozása. Mivel nem vagyok képes megállni, hogy új és újabb virággal gazdagítsam a kertet igyekszem úgy alakítani, hogy kecske is káposzta is... No majd kialakul. A "nem, nem" kifejezést már érti gr Zserbó. Most éppen a papucsom elcsaklizását próbálta...

Ma ismét unokás nap, sőt unoka vigyázós nap lesz...

Az ég felhős, esett néhány csepp. Hála érte, hogy a héten végre volt egy életmentő  kiadós eső.  Ma csodálatos színek közepette kelt fel a nap... Most fontolgatom, hogy fél órácskára esetleg még visszaaludjak?!

 

 

Tízezer vers...

 Kedden délután az érdi Temesi Éva Irodalmi Kör képviseletében Besenyőtelken jártunk - Petrik István költőt köszöntöttük azon az irodalmi délutánon, melyet tízezredik versének megírása alkalmából szerveztek számára és az érdeklődők számára a helyi  Dr. Berze Nagy János Általános Iskola szép könyvtárában. 

A messziről jött ember kíváncsiságával jártam körbe a település központját, majd az iskola hűs falai közt hallgathattam, hallgathattuk a verseket. Örömömre szolgált a személyes találkozás, hiszen már régen fogtunk kezet. Az internet számára azonban nincs távolság, így reggelente gyakran Petrik István verseinek olvasásával kezdem a napot. Mély haza és szülőföld szeretete megérint. Irigykedem is rá - nem a tízezernél immár több verséért, s nem a hetedik kötetéért, hanem valami egészen másért, ami az én éltemben nagyon korán megszakadt. Mi az az erő, mely szinte minden versben jelen van?! A szülőfalu iránti szeretet, a GYÖKEREK! Gondolatvilágának központi szereplője az a tér, ahol születésétől fogva él, ahol írni, olvasni tanult, ahol gyermekként leírta az első sorokat. S roppant precíz lévén meg is számozta az alkotásokat. (Magaméival még az összegyűjtésig sem jutok el, pedig jóval kevesebben vannak, többnyire szanaszét levelezéseimben.)

Petrik István mélyen elkötelezett szülőföldje és nemzete iránt - szeretettel átitatott aggodalom IS fellelhető írásaiban. A föld illata, a fák lombja, az ég kékje, s a lét szépsége közelivé teszi az Ő világát, így kettős örömben volt részem július 9-én. Hangulatos gyermekverseiből válogattak a fellépő kislányok, akik bájos izgalommal léptek a mikrofonhoz. Gyermek és irodalom - szívemhez közel álló érzés, s a csillogó hajzuhatagok látványa egy régi, szeretett világba repített vissza. Oda, ahol a paraszti lét, a falusi szorgalom még az élet, a megélhetés biztosítéka volt - nagymamám combig érő varkocsa jutott eszembe láttuk kapcsán. A világ változóban, de van valami, ami örök számunkra - a versben megénekelt hit, a teremtő Isten iránti hűség és a honszeretet elegye. Versek százai, ezrei emlékeztetnek bennünket sorsunk színes szőttesére, hol bánat, öröm, harc, kudarc, barátság, szerelem, szeretet, veszteség, áldozat és áldás - halk szavakban, mondatokban simulnak végül össze. Köszönet érte. Isten éltessen az alkotó tanárembert, a költőt, s adjon neki sok erőt az élet értékes mozzanatainak megörökítéséhez!

AZ ÉN FALUM

*

Ez az én falum.

Kicsike, de büszke.

Áldott gyermekkorom

aranyozott tükre.

Ez az én falum.

A gyökerem, a szárnyam.

Bárhol várt a világ,

ide mindig haza jártam.

Ez az én falum

a dél-hevesi síkon.

Erről a faluról

csak szépet szabad írnom.

Ez az én folyóm.

Nincs folyó, és nincs patak.

Templomtorony, sírkert…

Vályogból a falak.

Ez az én falum.

Otthonom és békém.

Egy tenyér-sík róna

a besenyők vidékén.

Ez az én falum.

Bemutatok mindent.

Az istenfélő embert.

Az embert áldó istent.

Ez az én falum.

E földből gyökereztem.

Örökre az enyém.

Már sohasem eresztem.

Ez az én falum.

Itt földszintes az álom…

Itt a nemességet

a lelkekben találom.

Ebül vagyunk...

 Oda a hajnali olvasgatás, írás, muzsika... életemet éjjel és nappal kitölti ez a huncut, okos kiskutya.

Szombaton délután érkezett, azóta övé a főszerep.

 

 

 

 

 

Pünkösd 2026 Budakeszi

 

Isten tenyerén. Limhamn... temetői séta.

 Csendes reggeli séta, virágok, madarak, árnyas fák, sírok közti ösvényeken, ismeretlen nevek, évszámok. Templom, konfirmációra készülő fiatalok, egy másik világ.

MÁKVIRÁGOK.

 

Az "ottlét" egyik kedvenc helyére többször ellátogattunk, hagyományos házikók, csodásan gondozott kertek, teli minden szépséggel, immár beszorítva a hatalmas építkezési  mánia következtében. A szöcskék hozták a formájukat. Mindent megnéztünk, megbeszéltünk, hinta hajtást tanultunk, s közben dalolásztunk. Én is hintáztam, csuda jó volt. És! Természetesen voltak nehéz percek is, ahogy ez lenni szokott két testvérke között. 

Újrázás

Újra tavasz van

színekben

illatban

szavakban

kiskertek kapui zárva

szinte senki sem tér most be

a

csodák

világába.

Újra tavasz van

létvágy

karistolja kedvemet

nézem a kerítésen átbukó rózsát

szirma még nem pereg.

Lám egy árnyas sarok

tulipán nyújtózik

s

én 

rád

gondolok.

Árvaság ez vagy félelem?

Nincs idő rá

nem kérdezem

múlt tavaszok

törékeny tükörmása rám köszön

arcom fürdetem

úton

útfélen virító orgona illatába.

Időhiány....

 Május első két hetének tétlensége, s az erőnlét lassú visszatérése után most a napok mulasztásaim pótlásával telnek, Írok pár szót, s futok ki a kertbe, locsolni, néhány virágot még elültetni. Őrült hőség volt tegnap, s míg a kert egy központi részét próbáltam a combig érő fűtől megtisztítani erősen lekapott a nap. Úgy nézek ki, mintha most tértem volna meg egy kiadós nyaralásból. Ha ez a hőség tovább tart nehéz lesz az apró palántákat megóvni. Tartok tőle, hogy a gondos öntözés elmarad a következő 5 nap alatt. Ugyanis ez idő alatt ki lesz adva kezem közül a feladat. MA!!!! Ma este remélhetőleg a biztonságos megérkezést követően szöszkék társaságába "csöppenek", a május elején elmaradt út helyett.

Megyek is ki... Madarak csivitelnek, a szépséges pünkösdirózsa bokron még találok virágot, alaposan megöntözöm. Kicsit vadvirágosítottam az elmúlt napokban, búzavirág került a pipacs mellé és margitvirág, s ha kinézek most látom a magasba nyújtózkodó sásliliom bimbaját. De azt is látom ám, hogy poros, vízcseppes valamennyi földig érő ablak... Hajaj. Remélem kibírom ablakpuc nélkül.  

Ezer a dolog. Virágpompában áll a négy hatalmas hárs, szednem kellene belőle, a négy közül éppen a "lesház" fölötti az orvosi hárs...