DUNÁN túl...

 

Dunán túl...

Különleges élményben volt részünk ma reggel a túlparton, a rév közelében most láthatóvá váltak az egykori Ercsi monostor maradványai. A kőhányáson pedig keresztet állítottak fel ismeretlen kezek, Ercsi katolikus templomával együtt a látvány még meghatóbb lett.

A révtől balra négy cölöp emelkedik ki a folyóból. Vajon mi lehetett ott?

Galgamácsa kincsestára...

 

Elcsent fotó - Galgamácsa Hagyományőrző Egyesülete - mi a közönség vagyunk. 

Korai járat....

 Hétfői bámészkodás.

Érkezés és búcsúzás....

 Budakeszi metodista kápolna.

Készül a palota...

 3.L. ügyeskedett... készül a palota, pontosabban nekem készül... lila lesz. 

Teljesen másról....

 

Teljesen másról szól a dal ma, mint amit érzek! Teljesen feltekerve a volume. Aszály és meleg és minden. 

Mégis jók lettünk

????

Kétszáz kérdőjelet tehetnék ide.

Lágy szellőnek nyoma sincs

gyengéd nyári érintésnek meg pláne

mindjárt vége lesz

s

oly jó lenne 

néhány hét lázas forróság nélkül.

Tévedés ügyben nem nyilatkozom.

Kérek szépen egy hűs éjszakát, esőt, halkan és hosszan kopogó cseppeket.

Maradj így....

 

Maradj így pillanat

halkan szövöm a szavakat

mint

a

gyöngy

úgy gurul homlokomon

izzadtság göröngy

tüzet okádó délutánon

hű társ a magányom 

míg 

hűsítő mesékkel játszom.

Maradj még így 

elképzelt érintés foglyaként

egy

könnyű

leheletfinom mozdulat

szemedben meglátom gondodat

pókháló selyem minden ránc

kicsiny

itt-ott szakadt

bánattal átszőtt drága selyemdarab.

Két kéz segít

feltárni

viaskodásaink fájdalmas nyomatait

érzem

és

 értem vállamra hulló sóhajod

 a 

lét titkos káprázata segít

és

itt 

a

mese szövése megszakad

ki tudja 

ujjbegyemmel mikor simítom

igazi arcodat?

Duna - 2026. 08. 02.

 Ma reggel korán, amikor még nem kezdett el erősen sütni a nap rászántam magam. Találkozásainkat elhanyagoltam az elmúlt hónapokban, pedig a folyó csupán néhány száz lépésnyire van. Különös, szívfacsaró a pőre part látványa. Élet alig, néhány kincskereső, két horgász és ebihalak. Madárból kettő kicsi, a távolban 1-2 sirály, dél felé szárnyalnak.  A túlparti révháznál csend honol, nincs "átkelés", lejárónál itt is, ott is felbukkannak a kíváncsiak. Valóban kihagyhatatlan látvány fogadja a partra érkezőket. Kövek, mélyedések, óriási kagyló telepek, különleges, víz alatt élő növények, olyanok, amiket e part közeli húsz esztendő alatt még sohasem láttam.

Rozsdás lábas, víztartály, kályhaajtó, kerékpár lánca, pedálja, s többek közt egy gyanús vasdarab. Utóbbit nem kotorásztam meg túlzottan... Okkal. Az utóbbi napokban a felSZABADÚLÁS "ereklyéi" több felé is felbukkantak környéken. Tele a meder szomorú hadi maradványokkal. Nem meglepő, hiszen Szigetújfalu - Ercsi közt történt az átkelés 1944 decemberének elején, s hogy a jeges vízben nehogy valakinek eszébe jusson visszafordulni, merő felebaráti szeretetből az ukrán vezetés noszogatásképpen hátulról is le-leadott sorozatot, nem kímélve saját tétovázó katonáit. Lövések dördültek innen és onnan. Sokan vesztették életüket a harcban, rájuk is gondoltam ma a parton járva. Történelmünk megannyi homályos maradványa láthatóvá válik most az apadó folyóban. 

ÁTKELÉS 

 

Régi idők maradványa ez a téglát szállító dereglye.

Csobbant a víz papucsom alatt, hűvös, selymes, kedves. Nézve a mélybe képzeletem meglódult, ki mindenki járhatott itt előttem a ma "minden idők legalacsonyabbnak" mondott Duna partján. Vajon mikor volt ennél is alacsonyabb? A tikkasztó hőség ellenére újabb kincskeresők érkeznek... a halkan susogó parton szót váltottunk, meglepett, hogy a helyzetet illetően egybehangzóak a szavak.

 "A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai"

Írta e - sorsomat kísérő - versben József Attila kilencven évvel ezelőtt, egy nyári napon. 

 Hajók nincsenek, s ma  nem a sodort a víz felém dinnyehéj ladikot.