Az elsők...

 

Téli rongyaitól megszabadul a világ, rügyek fickándoznak, mindenfelé bimbót nyitó parányi kis virág. Földporos kézzel sajgó derékkal hálát adok az elsőkért - színek, illatok, hangok - szépséges élet kezdődik, nálunk már tavasz van... kaland a kertben - nem csupán munka, bár az is akad bőven, az öröm, amikor az első tulipánra rábukkanok - kimondhatatlan.

 

 

 

 

Korai szavak...

Engedem a szívemet feléd

fényben tobzódó 

tavaszunk reggelén

kinyílik a világ

táguló mindenség

ablak alatt

lilás virág sokaság

utolsó magot csipeget 

egy

fekete madár

 

nézem a vizet

a

fűz öltözködik

napban fürdeti

halványzöld rügyeit

lenge szélben játszik

szelíden integet

az 

élet hívogat

nevet

egyetlen szó hiányzik csupán

a

neved.

A

túlpart

párában alig látszik

néhány csepp ül meg 

fáradt kézfejemen

rövid korai üzenet

egy jel

felbolydít

sebet ejt

csókodra vágyódó 

éhező szívemen.

 

 

 

A szomszéd kertje...

 

A szomszéd kertje mindig zöldebb...

gondolhatja a szomszéd macsek, reggelente végig járva nálunk a terepet, s nem is sejti, hogy én az ágyamból rá is figyelek, nehogy a madáretető felé közeledjen. Sajnos a mi Cilink madárvadászó szenvedélye nem lankad - legutóbbi áldozata egy fekete rigó volt.

 

Kertezős idő volt ma, lassan, de biztosan haladok, szerintem szeptemberre kész is leszek a tavaszi munkákkal.                                                                                                                 Iparkodom, hogy ne így legyen - nehéz a döntés, hogy haladni tudjak ma hanyagolnom kellett a túlparti bóklászást. Itt is, ott is millió kis virág csalogat. Maradtam a RÖG eszmémnél... kertezés ezerrel.

Aranyos az alkonyat, beragyogja a lenge fátyolba öltözködő fákat és kis bokrokat.

AMOR FATI

 

 Megérdemelni téged...

Dal szól, csodálatos... 

két szó emlékeztet a múltra.

Szeretni és szeretve lenni - újra és újra.

Kint a kertben és azon is túl 

tavasz éled

ibolya bolondul virul

csupa szép

csuda

kék

sárga

halódó fehér

életorgia

AMOR FATI

emlékezem

ma már csak múlt

rég volt

hiányod

ma is

sajgó sebet ejt

vénülő

árva

szívemen

tavasz kopogtat

mint akkor régen 

indulnék felfedezni

szirmokhoz

színekhez simulva

TE 

nem tartasz 

 ma már velem...

 

 

 

 

 

Rohanó március...

 

Élet és halál...

 

Nézni

lépni

várni

lehajolni

s

csodákat látni

hófehér minden

majd 

egyszerre kék lesz

aprócska 

sárga szirom ragyog

sóhajjal adózom

a

mindenségnek. 

 

Harkályok... 

Bereményi 80

 Helyi kulturális sivatagunk oázisában tegnap Bereményi '80 műsoros délután volt. Versek és dalok, utóbbiak a remek gitáros - énekes Téglás Márton előadásában. A Felvonási tünetek lakásszínház tagjainak jóvoltából mérséklődtek elvonási tüneteim. Versek, ikonikus Cseh Tamásos dalok... Olyan érzés volt, mintha egy hajóhintában ülnék, s szállnék fel a magasba, s azonmód indulna is a hinta és a kedv lefelé. Hol kacagtam felhőtlenül, hol meg szemem sarkát törölgettem.

Történelem ez már, a mi időnk történelme... azzá tették az elmúlt évtizedek. Őrzöm magamban egy régi Cseh Tamással való találkozás emlékét, s egy író-olvasó találkozó alkalmát Bereményi Gézával.

Megannyi dal, dalfoszlány motoszkál bennem, mind örökérvényű mondanivalót hordoz. 

(A bejegyzésben az eredeti dalokat illesztettem be, nem lévén megfelelő tudásom az elhangzott dalok felvételére...) 

Eszembe jutottál... 

Téglás Márton

Krasznay István

Mészáros Katalin és Trepák László

Bús István - újságíró

Murzsa Kata a lakásszínház háziasszonya és művészeti vezetője.

Vajdics Ákos

A "stáb" azaz a fellépők!

És a meglepetés - virággal köszöntötték a hölgyeket.

Fehér babák

Meztelen ember...

Ráadásul hadd tegyem ide a legszebbet, s a leggyakrabban hallgatott Bereményi - Cseh szerzeményt: Csönded vagyok

Pár csepp méz....

 PÁR CSEPP MÉZ...

 

Napfényes a kert, s a tömérdek lila virág közt ma reggelre kibomlott egy sárga... az első nárcisz nyitja szirmait.

Hajnali hangicsálás, madárpáros a folyó felett.

Korai muzsika - tegnap óvatlanul zártam le a laptopot, így ma rögvest két gyönyörű hang ontotta a hangszóróból a szebbnél szebb dalokat -Frank Sinatra & Nat King... Kell e ennél édesebb ébredés? 

Duna fölött pára, s a túlparti füzesek egymáshoz simulása... A tegnap élményei - folyók, patakok, szépen művelt szántók, erdők, távolban őzek. Őszi árpa smaragdja, ég kékje, nap korongja. Feledhető gombóc fagylalt - csokoládés, egy meglepően tiszta, rendezett városka MÓR főterén. Köszöntés, fiatalság, öröm és jól lét. Csupa szépség, kivéve a hazafelé indulás sötétbe tévedő kilométereit, amiből végül mégis csak sikerült a JÓ útra rátalálnunk.

A hosszas, szokottan csendes utazás során  felhorgadtak bennem létem JÓT és BÁNATOT hordozó lépései. 

Hidakon ide-oda, a kelleténél valamivel többször, eltévedés és  visszatalálás. Tavaszi bársony ragyogás, és rengeteg idő szemlélődésre és emlékezésre egyaránt... Ezen a napon 1,2, 3... vagy akár 25 éve. Most zene szól, a kedvesek közül valók egyike PÁR CSEPP MÉZ..

Kint tavasz kísérlet - talán megmarad, talán a hideg még visszatér kis időre.

Bent múlt, jelen és fogyóban lévő jövő - egy tégelybe pakolászása - sokadjára. Hogy öröm, édesség, vagy ürüm, keserűség lesz ebből a sok-sok esztendőt megért egyvelegből - az rajtam IS múlik. Adok-e, kapok-e, nő, asszony vagyok-e? Szerető, szerethető, szerelmes, szabad, szavak, szárnyaló vágyak, szellem szédület, vagy...

Ma is szabad, ma is kell élni, kalandokkal karcolódni, vágyakkal színezve az életet. Mindegy, hogy hány X!

Virágos reggel, egyre több színnel, bizonyossággal, hogy volt, van, lesz értelme ma IS a létnek.

Régi virágok, csókok, szavak, versek, dalok, könnyek, ölelések, örömök - mind egybe olvadnak. Mind mélyen elrejtett kincseim, kincseink. Egy levél, egy üzenet, egy tétova lépés távolodó, vagy újra közelebb.

Nő a fény, melengető sugarak űzik a sötétet, engedd, hogy átöleljen az élet, s ha sírnod kell, takard be szívcsendben a kedves arcokat, hagy hullani a könnyeket, hogy utána könnyedebb léptekkel indulj, újra szeretni, éltető nap felé fordulva futni addig, amíg lehet...

 

 

 

 

 

 

Kék - fehér... és egy csöpp sárga

Ma olyan gazdagon "megpakolódtam" szépséggel. A túlparton, az ártéri erdőben millió számra fehérlik a hóvirág ÉS egyre több a kék kis csillagvirág is, itthoni kertészkedés után ott töltöttem 2 órát, kb 7 km-s sétával.. Évek óta arra gyalogolok, de ilyen hatalmas virág szőnyeget még nem láttam. Mély hálát érzetem napsütésben ballagva az erdőben, ahol összetalálkoztam a terület felelős erdészével - és megszólítottam. Minden kérdésemre válaszolt - örömmel. Nem zavarták a laikus kérdések. (Rengeteg fát vágtak ki a télen - vágásérett nyárast... erről kérdeztem és más dolgokról is.) Szeretem átlátni és megérteni a dolgokat - a nap végeztével összességében leírhatom: MINDEN OLYAN SZÉP! (Kivéve, hogy eltévesztettem a Budakeszin rendezett metodista és ökumenikus női imaest dátumát... az üldözött keresztényekért. Így közösségi alkalom helyett itthon, magányomban adok hálát jól létünkért, a hittestvérekért imádkozva, s azért, hogy egy csöpp segítséget én is adhatok - egy nigériai diákot támogatva. Hála a mi szép és biztonságos életünkért!