Pillanat....

 

Nagyon szépen "alakulok"... 

Sikerült legalább harmincat kattintanom, de ez a kis pillangó semmikép nem akart velem együtt működni... így egyetlen képen sem örökítettem meg széttárt szárnyait. Pedig olyan szép volt. 

 

VÍZSZINTESEN

 

 

Harmadik napja szinte csak vízszintesből nézem a világot. Kényszerű heverészés, néhány nem kívánt, sajgó tünettel megspékelve. Van, hogy alig bírom megemelni a fejem, van hogy kicsit jobban a kertet és a folyót fürkészem hosszasan.

Látok folyót, túlparti lombosodó erdőt, fasort. Vadkacsákat, átrepülnek a kert vége fölött, fecskék, galambok, verebek és ki tudja még, hogy hány féle tollas népség érkezik és távozik. Alkonyatkor pedig denevérek suhannak halkan.

Szirmok hullnak és virágok nyílnak. Lepkék, bogarak, csigák ezüstös csíkla csillan. Porszem és maszat újra a földig érő ablakokon ablakon, ma még hagyom, hátha holnap kevésbé sajog majd a mellkasom, hátam, vállam. Fuldokló köhögés ébreszt éjszaka többször. Felülve fülelem távoli hajók hangját, s ha ki tudok kecmeregni az ágyból egyiket-másikat lencsevégre kapom. Tegnap délután már képes voltam pár falatot kockázat mentesen megenni.

Szép május jöjj el.... méhek döngicsélnek, veteményes szomjazik, majd csak lesz valami. 

 

Varsányi pillanatok...

 

SZÉCSÉNY

 "Természeti szépségeivel, történelmi látnivalóival és kulturális hagyományaival a régió fontos szereplője. A középkorban királyi birtok volt, először 1219-ben említik. A környező vidéken jelentős szerepet játszott, mint a nemes családok és az egyházi intézmények központja. Legfontosabb történelmi eseménye az 1705-ös szécsényi országgyűlés, amelyet II. Rákóczi Ferenc hívott össze. Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották, és fontos politikai döntéseket hoztak a szabadságharc folytatásáról. Többször is megszenvedte a történelem viharait, beleértve a török hódoltságot és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit."

Különleges érzés volt betérni, benyitni e városba, s két órán át róni utcáit, tereit. A történelmi múlt lépten, nyomon rám köszönt, süt a nap, harang szól, s az emberek ballagásra tartanak...

Nógrádi és felvidéki utakon...

 Dombok, völgyek, távolban magasló hegyek, harsány mezők, és  1+3 őz - melyről 3. L-nek mesélhetek. 

Szirmok....

 

Futott az út

s

képzeletben futottál velem

a 

versre gondoltam

néhány sorára  ma is emlékezem

messzi hegyek

útszéli almafák

habruhában

ontották illatuk

élesztve emlékek sorát.

 

Megtorpant bennem a tavaszi álom

szemed

almafa alatt kutatva sem találom

bimbók

virágok

ragyogtak

távoli hegyek

égbe magasodtak

s

itt a vén szív rejtekén

régi vágy fakad

sebhelyként

lüktet és sajog

az

úton véges végig

hajladoznak 

habfehéren 

fák

bokrok

karcsú virágszálak

mint 

földi angyalok.

 

Dédelgetem 

hogy 

egyszer majd

talán

ezüst hajad simítom

és

mögötted az öreg almafán

millió kis bimbó

tisztán felfehérlik

s

egy szirom

csókod után

szívemre csendesen leszáll.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Radnóti Miklós

Virágének

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.

Nagyvárad, Csapatkórház 1942 aug. 25

 

 

 

 

 VIRÁGÉNEK...

 

 

KILÁTÁSAIM

 

Múlandóság. Ezek a karcsú szépségek remélem kitartanak  még néhány napig

Korai még, de éppen ideért a nap és szembe fénynél nem látszanak jól a képek, hogy válogassak. Ha csak úgy leírom a szavakat, hogy páratlan, gyönyörű, csodás.... vagy hiszik, vagy sem - bizony egyik szó sem fejezi ki tökéletesen mi az én kilátási területem. 

Este az utolsó pillanatban, midőn szorgalmas napom után fejem éppen a párnára hajtottam hatalmas, több színtes utazó hajó fényeit csodálhattam, s a tükröződés különleges fényeit sajnos nem örökíthettem meg, mert a telefon este töltőn van. 

Hajnalban, korai ébredéskor a tetőablakon át figyelhettem egy repülő távozását... 

És most, bár az ablakom kissé már maszatos - a kert és a folyó nyújt bőséggel látnivalót. Csillog, csillan, és tükröződik a fény. Ha elütöm ma a betűt, ennek köszönhető.

És máris rám szól a ma - munkás a reggel, egy csepp eső sem esik - öntöznöm kell. Viaskodunk itt én és a kerti növényzet széllel, hőséggel, s ahogy hallom előfordulhat, hogy még egy kései faggyal is kell.

Sose bánd....

 

 " Virágom szirmán
Vízcsepp: pillanat-gyémánt!
Most gazdag vagyok. "  

Fodor Ákos

 

Sose bánd... 

Hallgatom... 

Kertelgetés....

 FÖLD NAPJÁN....

Földes a köröm, a térd, a zoknim is csupa mocsok,  papucsba befolyó porszemek után lábat majd legalább kétszer mosok. Csalán csíp, áthelyezem, megmarad pillangó keltető helyem. Gaz, gyom, elburjánzott zöldek - nincs könyörület, ásóm kemény rögöket görget. Szálka áll kezembe, derekam sajog - felnézek az égre s kimondhatatlanul hálás vagyok!

Míg a kertben teszek-veszek, új virágot elültetek, ki-kinézek a folyóra, kompozni is, de jó volna... s lám, mit látok, mit nézhetek... cserélik a hajótestet és egy kicsi, aranyoska, indul a habokba, fürgén, gyorsan terhét vonva. 

Lassan, lassan minden éled, bokor búvik, azt hittem, hogy elvesztettem, s már a metszőollót vittem. Száraz ágak sűrűjében, kis levélke zsendül éppen... hatalmas lett az öröm, fürgén, gyorsan megöntözöm.

 Egy szóval ezer a dolog - kertelgetek, s eközben gondolkodok, de hogy miről - lárifári nem kell azt senkinek sem tudni.  Folyam árad, szétfut a felhő, s a gondolat - hallgatom a fejem fölött turbékoló galambokat, s hosszan nézem a lehulló színes szirmokat.

 

 

Vörösben ébredő...

 

A

reggelt nézem

fényjeleit

túlpartot mely lassan ébredezik

vízparti fákon átsüt a nap

s

árnyékuk a folyó felszínére 

sötéten mélán rá is rátapad.

 

A

vizet nézem

csillámait

hömpölygő folyam 

árad ma itt

messzi part közelében

 játszadozó habfehér sirályok

rikoltanak

s

a 

mélyben még szundítanak ezüst halak.

 

Izzik a fény 

már a kertben matat 

rózsafa ágára is felszökik

 bimbók után hiába kutat

minden remeg 

vad szél süvít

kapkodó szirmok

didergő levelek

bokrok tövében 

szűz kelyhek rejlenek 

április végi létüzenet

örök a körforgás

nap kél s bukik 

vörösre festi sugarával 

a 

horizont határait.