Nézni
lépni
várni
lehajolni
s
csodákat látni
hófehér minden
majd
egyszerre kék lesz
aprócska
sárga szirom ragyog
sóhajjal adózom
a
mindenségnek.
 |
| Harkályok... |
Dies diem docet. Partfal, ahonnan különösen szép a világ, kitekintesz és szinte mindent máshogyan látsz.
2026. március 9., hétfő
Bereményi 80
Helyi kulturális sivatagunk oázisában tegnap Bereményi '80 műsoros délután volt. Versek és dalok, utóbbiak a remek gitáros - énekes Téglás Márton előadásában. A Felvonási tünetek lakásszínház tagjainak jóvoltából mérséklődtek elvonási tüneteim. Versek, ikonikus Cseh Tamásos dalok... Olyan érzés volt, mintha egy hajóhintában ülnék, s szállnék fel a magasba, s azonmód indulna is a hinta és a kedv lefelé. Hol kacagtam felhőtlenül, hol meg szemem sarkát törölgettem.
Történelem ez már, a mi időnk történelme... azzá tették az elmúlt évtizedek. Őrzöm magamban egy régi Cseh Tamással való találkozás emlékét, s egy író-olvasó találkozó alkalmát Bereményi Gézával.
Megannyi dal, dalfoszlány motoszkál bennem, mind örökérvényű mondanivalót hordoz.
(A bejegyzésben az eredeti dalokat illesztettem be, nem lévén megfelelő tudásom az elhangzott dalok felvételére...)
 |
| Téglás Márton |
 |
| Krasznay István |
 |
| Mészáros Katalin és Trepák László |
 |
| Bús István - újságíró |
 |
 | ||
| A "stáb" azaz a fellépők! |
Ráadásul hadd tegyem ide a legszebbet, s a leggyakrabban hallgatott Bereményi - Cseh szerzeményt: Csönded vagyok
2026. március 8., vasárnap
Pár csepp méz....
Napfényes a kert, s a tömérdek lila virág közt ma reggelre kibomlott egy sárga... az első
nárcisz nyitja szirmait.
Hajnali hangicsálás, madárpáros a folyó felett.
Korai muzsika - tegnap
óvatlanul zártam le a laptopot, így ma rögvest két gyönyörű hang ontotta a
hangszóróból a szebbnél szebb dalokat -Frank Sinatra & Nat King...
Kell e ennél édesebb ébredés?
Duna fölött pára, s a túlparti füzesek
egymáshoz simulása... A tegnap élményei - folyók, patakok, szépen művelt
szántók, erdők, távolban őzek. Őszi árpa smaragdja, ég kékje, nap korongja. Feledhető gombóc fagylalt - csokoládés, egy meglepően tiszta,
rendezett városka MÓR főterén. Köszöntés, fiatalság, öröm és jól lét. Csupa
szépség, kivéve a hazafelé indulás sötétbe tévedő kilométereit, amiből
végül mégis csak sikerült a JÓ útra rátalálnunk.
A hosszas, szokottan csendes utazás során felhorgadtak bennem létem JÓT és BÁNATOT hordozó lépései.
Hidakon ide-oda, a kelleténél
valamivel többször, eltévedés és visszatalálás. Tavaszi bársony
ragyogás, és rengeteg idő szemlélődésre és emlékezésre egyaránt... Ezen a
napon 1,2, 3... vagy akár 25 éve. Most zene szól, a kedvesek közül
valók egyike PÁR CSEPP MÉZ..
Kint tavasz kísérlet - talán megmarad, talán a hideg még visszatér kis időre.
Bent
múlt, jelen és fogyóban lévő jövő - egy tégelybe pakolászása - sokadjára. Hogy öröm, édesség,
vagy ürüm, keserűség lesz ebből a sok-sok esztendőt megért egyvelegből -
az rajtam IS múlik. Adok-e, kapok-e, nő, asszony vagyok-e? Szerető,
szerethető, szerelmes, szabad, szavak, szárnyaló vágyak, szellem szédület, vagy...
Ma is szabad, ma is kell élni, kalandokkal karcolódni, vágyakkal színezve az életet. Mindegy, hogy hány X!
Virágos reggel, egyre több színnel, bizonyossággal, hogy volt, van, lesz értelme ma IS a létnek.
Régi virágok, csókok, szavak, versek, dalok, könnyek, ölelések, örömök - mind egybe olvadnak. Mind mélyen elrejtett kincseim, kincseink. Egy levél, egy üzenet, egy tétova lépés távolodó, vagy újra közelebb.
Nő
a fény, melengető sugarak űzik a sötétet, engedd, hogy átöleljen az
élet, s ha sírnod kell, takard be szívcsendben a kedves arcokat, hagy hullani a könnyeket, hogy utána könnyedebb léptekkel indulj, újra szeretni, éltető nap felé fordulva futni addig, amíg lehet...
2026. március 5., csütörtök
Kék - fehér... és egy csöpp sárga
Ma olyan
gazdagon "megpakolódtam" szépséggel. A túlparton, az ártéri erdőben
millió számra fehérlik a hóvirág ÉS egyre több a kék kis csillagvirág
is, itthoni kertészkedés után ott töltöttem 2 órát, kb 7 km-s sétával..
Évek óta arra gyalogolok, de ilyen hatalmas virág szőnyeget még nem
láttam. Mély hálát érzetem napsütésben ballagva az erdőben, ahol
összetalálkoztam a terület felelős erdészével - és megszólítottam.
Minden kérdésemre válaszolt - örömmel. Nem zavarták a laikus kérdések.
(Rengeteg fát vágtak ki a télen - vágásérett nyárast... erről kérdeztem
és más dolgokról is.) Szeretem átlátni és megérteni a dolgokat - a nap
végeztével összességében leírhatom: MINDEN OLYAN SZÉP! (Kivéve, hogy
eltévesztettem a Budakeszin rendezett metodista és ökumenikus női imaest
dátumát... az üldözött keresztényekért. Így közösségi alkalom helyett
itthon, magányomban adok hálát jól létünkért, a hittestvérekért
imádkozva, s azért, hogy egy csöpp segítséget én is adhatok - egy
nigériai diákot támogatva. Hála a mi szép és biztonságos életünkért!
KICSI GYERE VELEM!
Hívsz
érkezik
számtalan éjszakai üzenet
s
landol
céltábla szívemen
megannyi nyíl
hasít
sebez.
Gyere velem
éled a kert
minden virág feléd nevet
erdők mélyén
réten
part alatt
álmunkban
együtt rójuk az utat.
Kicsi gyere velem!
Nélküled
évtizedek
súlya alatt
megdermedek.
Markodban pár szál ibolya
téblábolsz
nézel
nincsenek szavak
senki sem hallja meg
ahogy
halkan
súgom neked
éltessen az Isten
mindvégig óvjon
s
fogja kezed.
https://partfal.blogspot.com/2025/03/meglestelek-kesei-koszonto.html
2026. március 4., szerda
Robbanás előtt...
Tegnap midőn 2. L - legokosabb, legügyesebb 12 éves társaságában, meleg pracliját fogva ballagtunk az örsi metrótól, a fölöttébb koszlott K. úton a szocreál, nyomorísta stílusban, az ötvenes években épült házsor előtt, egyszer csak megláttam őket. Három kép készült gyorsan. Gaz, szemét, csikk, miegyebek közepette parányi nárcisz szirmot nyit, mellette készülőben jácint várakozik, napfény éhesen. 2. L kezét pillanatra elengedem és kattintok hármat. Utána felgyorsítjuk lépteinket, mert bennünket izgatottan várnak... Főleg őt 3. és 4. L! Kódot beüti - logikus a magyarázat, hogyan lehet könnyedén megjegyezni: 2+4 mondja, s én csak álmélkodom. Micsoda memória, logika - az én gyengécske reál tudományom ennek még a küszöbig sem ért el soha.
Felbaktatunk az emeletre. Leányzók kukucskálnak az ajtóból felénk. Máris lecsapnak 2. L-re. Kezdődik a közös nap. Mindenféle történik. Nézem őket, ölelem őket, fésülöm őket, cirkuszt előző mesével kábítom őket - főszereplői jegesmedvék... jegesmedvék, akik hol szófogadóak, hol engedetlenek... kaland kell, izgalom. Picike szőkét - 4. L-t már az ölemben tartom, és érzem bőrének érintésében azt a megfoghatatlan anyámos érzést, amitől elolvad a szív. 3. L hozza a szokásos formáját - teljesen más természetű, borotva éles az ész, nagyon is tudatos, valahogy mégis elfogadja, hogy dús barna haját loknis frizurába regulázzam, megöleljem, gyönyörködjek benne. 2. L haja is készül, neki, a nagylánynak IS fontos a mamai szeretet, és törődés - indulhat a játék, mely éppen nem egyéb, mint zokni válogatás, ruhák elpakolászása... És telik a délelőtt... rizskoch - anya sütötte, lekvárral, lekvár nélkül. Közben míg esznek elsliccolok, hogy "hasznosítsam" magam.... Morzsás az ég is... sebaj. Lakkcipőben császkálás, mely 5 számmal nagyobb, mesekönyv, aparta... éneklés, minden.
Picink ásít, altatás következik. APARTA 2x (A part alatt...) Elhelyezkedés, némi anya említéssel, szép, szelídecske álomba hajlás... anya jelzi, hogy mindjárt hazaér - NEHOGY!!!- írom neki... most még álomhatáron van a gyermek. Vegyen ki még egy fél órányi távollétet... Mi lehet édesebb, mint a halkuló szuszogás, s ölben alvás másfél órán át. Közben a "nagyok" szöszmötölnek, hallom fél füllel, amíg magam is el nem szundítok. Ébredés - anya... anya már itthon, drága szöszke még hozzám bújik, megyünk megbizonyosodni anyáról. Ámulok a rend láttán, minden játék a helyére került, gyurmázás - szivárvány és virág - nem is lehetne szebb ez a bolondos tavaszi világ. Második L ismételten megkapja tőlem a kiemelt pedagógusi diplomát! Hihetetlen, ahogy mindent tud, mindent elintéz, elrendez. Indulnom kell... még egy pár falat finomság - éhesen nem engednek el. Szőke, barna, komoly, határozott és szelíd - játszanak. Lépek. Könnyű a szív, és hálás... Leballagok a lépcsőkön, kint robbanásra készül a tavasz, kopott lépcsőház után vakítóan szemembe, szívembe hasít a nap.
A rügyes képet még a múlt szombaton készítettem egy érdi kertben... annak kedvéért, aki erősen hiányolja az első jeleket.
2026. március 3., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)