PARTFAL

2026. július 19., vasárnap

Esett

Pénteken estefelé végre eljött a pillanat, s vállamra, karomra esőcsepp pottyant.

VÉGRE!

2026. július 18., szombat

Boldogságillat - lopott szavak gyűjteménye.

Boldogságillat

Ébreszt a reggel

hűvös kis cseppel

ablakomon

kopog

mocorog

poros

száraz levelek

gallyak

sóhajtani már nem is bírnak

csak és kizárólag

téged akarnak.

Én is így vagyok ezzel éppen

tarkómra

hűsítő csókodat remélem.

De ahogy a hűtelen cseppek

elhallgatnak

alig hagyva ocsúdásra egy percet

megtörténik velem is.

Kóválygok a némaságban

illatod kísért

szívem hiába hadakozik

rám hajol

velem marad

még egy csalóka pillanatig.

2026. július 16., csütörtök

Lekvár - 26

Lustaság fél egészség

mégis mi van

ha megvert a tettrekészség?

Zsörtölődök emiatt néha

miért épp a szorgalom

őseim hagyatéka?

Hajnal hasad munka után nézek

lekvár főzés - harmadik dózis

kajszton langyos

cukor már olvad

fakanál csúcson

ma bevégzem mindet

nem halasztható

nem lehet holnap

három nap

három reggel

számtalan üveg

cukor szóródik

tíz zacskó már üres

csillanó szikrák

mézes gyümölcsös íz

deríti kedvemet.

Behasalok polcok alá mélyen

hol lelek még üveget

megsajdul a térdem.

Keverem

kavarom

közben méricskélem

csöppen is

megkóstolom gyakran

habos

barackhegyből

lekvár rotyog lassan.

Téli estéket képzelek

unokás délutánt

lekváros palacsintát

megtöltött piskótát

valakit aki majd nevetve

teli kanállal tányérjára merít.

Anyámat látom magam előtt

hatalmas lábosait.

Kezét

karját

türelmét

hagyom

hogy

egy drága csepp

zabolátlanul

végig csorogjon kézfejemen

míg gondolatom

régi világok felé halkan eloson.

Míg a polcon lassan 35-40 csoda narancsszín üveg sorakozik.

Eme vers, pontosabban a lekvárfőzés alapanyaga G. Judit szomszédasszony szeretetteljes adakozásának köszönhető. Hála érte!

2026. július 12., vasárnap

Tenger, tenger, tenger...

Tenger

Tenyérnyi kék

mind a miénk

85 lépcső vezet hozzája

hepe és hupa

balkáni összevisszaságban

kesze és kusza.

Istenemre nem értem

miért

zötyögöm a fél világot át

(jó, jó a negyedet csupán)

hogy

nyaktörő lépcsők után

lábamat

sötét hullámaidba mártsam.

Tenger

végtelen szerelem

sós mint a könny

bánatot foltozó

fájdalmat felhozó

ábrándot ringató

drága

fekete tükrödön

sirály fehér tollak

szólítanak fel

vakmerő zuhanásra.

Tenger te vágy

tenger te édes

nem értelek

sem érted

hogy

partodra kuporodva

mit suttogok neked

miről is mesélek.

Adriás hét után újra itthon. hosszú út hazafelé, itt-ott kapkodó, hűsítőkönnyű nyári zápor, reméltem, hogy hazavonzom, megtérve a kiégett világból. De! Nem követtek a cseppek, kertem vízpermetért reszket. Nem is lenne elég, ha egész éjjel esne, míg mély álomba zuhanok, tudván, hogy a kutya se keresne...

Horvát fellegek...

2026. július 3., péntek

Júliusi bejegyzés - futólag...

A napi bejegyzések elmaradtak lévén hőség, kert, kutya...

Éjszakai kutyázás, korai locsolás, s egyebek miatt.

Most pedig 3.50 óra alvás után... hamarosan indulás.

Legyetek jók.

A telefonom tárhelye teli lett... képek ezrei, videók tucatja vár eltávolításra.

Hogy a legfontosabbat el nem felejtsem, szöszkéknél megérkezett a hugica.

Engem pedig várnak az unokázós napok, s a szépséges Adria. (Remélhetőleg olvasási elmaradásaimat ott pótolom majd.)

Helló július, mindenekkel gazdag június szia...

2026. június 25., csütörtök

Vagy, vagy...

Az ágyamra tűz a nap, hat múlt, kutyus kint szaladgál, szimatol, matat. Nem, ma nem kezdem korán, pihenős lesz ez a reggel. Bizony ám! Hintázok kicsit, még hűs a levegő. Eb elcsórt cipőt rágcsál, rászólok, s ő érti, hogy NEM SZABAD!

Rovarok, lepkék, gerlék, odaadó kelyhek... rögzítem rögvest magamnak:

"Kezdődik a nap...

A héten ez az első reggel, amikor nem munkával, visszafogom ma magamat... ámbár a lépcső igazítás csalogat.

Hintázok, az eb kapkodni próbálja  lábaimat. Cipőt lop, rágcsálja. Érti, ha azt mondom: Nem szabad!

Hőség lesz. Pár perc még árnyékban. Kiégett a fű, virágok még bírjàk, este sok vizet kaptak.

Egyik napraforgó kibontotta szírmait.

Csütörtököt mondok.

Fecskék falatoznak, hársak közt gerlék turbékolnak.

Csend van.

Csak mi ketten az eb és a kialvatlan gazda.

A túlparton autók sorakoznak, indul is..."

Közben gondolataim messzi vidékre mászkálnak... talán ma végre már gyarapodnak!

Meleg van máris, a Duna fölött a mérő, reggel hét után 27 fokot mutat... Ha kertezek a blog elmarad, ha pedig írok, akkor a kert szalad... én meg utána.

2026. június 22., hétfő

Ha....

Ha!

Ha fentről készülődik vihar, nem lesz belőle semmi, legalábbis áztató eső nem várható. Délutáni maszatolásomba belesüvített a szél... Maszatolás? Húzós hét után a vasárnapot panyókára fogtam, anyám azt mondaná, hogy Szent Heverdelt tartottam. Pihenés, lézengés, minden mi feladat hétfőre halasztottam. (Mázlim volt, a pénteki, szombati "nagy volumenű") főzőcskézésből éppen annyi maradék volt, hogy éhen ne haljak.)

Délután a levegőben keringő hársvirágok tömegére lettem figyelmes, s máris kifelé indultam. Oly erős volt a szél, hogy erősen tartanom kellett a telefonomat, ki ne kapja a kezemből, míg a Dunát fotóztam. Félelmetesen szép! A messzeségben feltorlódó hullámok fehér fodrai, a sötétedő ég, s alant a hajladozó harsány zöld lombok A szél tépte, csattogtatta a zászlót, így be-bevillant a képbe. Néhány napja hazatért a túlparti révhez a felújított Csikóvár, s éppen készült az átkelésre. Vártam míg közeledik, közben egy-egy óriási csepp a fejem fölött koppant. A hőmérséklet a déltájéki csúcsot már nem tartotta - a hét legmagasabb hőfoka 37.5 Celsius. Brrr.... Jó, jó tudom nyár van, milyen nehéz lehet elviselni aszfaltos utak mentén, míg itt a folyó hűsítő áramlásában csökken néhány fokot... kibírhatóvá szelídülve.

Zúgás, morajlás, távoli villanások. A várt nagy vihar lassan alább hagyott, pár csepp és hatalmas kupac hárs maradék mutatta csupán, hogy volt némi égi háború. Utóbb mégis jutott egy szelíd eső, felfrissült a lég, s én a teraszra lehulló nagy szemű fekete eperből jót falatoztam. Mire muzsikálni kezdett az eresz, a veranda nagy asztalát már gyöngyökkel tele rakosgattam.