3. L-el elcsíptük a kilenc órai járatot és tettünk egy fordulót - ma.
Aggódtam érte, hogy az idén nem "találkozunk". Így hát felkaptam a kissé sáros gyalogló cipőmet tegnap, egy enyhe depresszióval rám leselkedő délutáni órát kicselezve elindultam. Átjutva a túlsó partra nyílegyenes út vezet az alsó gáthoz, kb 15 percnyi séta után megláttam első kicsiny virágokat.
Boldogság! Túlélték az aszályos, kínzó nyarat, a keményen meleg őszt. Élnek itt is, helyesebben ott is.
Múlt vasárnap Zalában járva kisvonatoztam, csuda jó volt - a réten át zötyögő masina virágmezőn vitt keresztül. Csuda szép őszi kikerics mező a harsogó zöld fűszála között.
Ott!
Örömmel taoasztalom, hogy a blogger visszanormálisodott. Heteken át nem láttam szinte egyetlen bejegyzést sem. Most pedig minden kedvencemet olvashatom. Idő kell hozzá, de mire valók a hajnalok?!
Csend van, őszies sötétség, pedig lassan, de biztosan hat felé ballag a mutató...
Nézem a túlpartot, az első pírt, a magasba nyúló fekete árnyakat, kopaszodó ágak sziluettjét és a folyóra vetődő foltokat, melyen itt-ott már megjelenik az ezüstös csillogás. Hajnali repülőgép húz el a fejem fölött, a tetőablakon át láthatom fényeit a fölém magasodó eperfa dús lombjai mögött.
Nem késnek és nem sietnek.
Hamarosan indul az átkelés, autók gyülekeznek a túlparton,s a révház ablakából fény villan...
Én meg csak itt - semmi sietség, hogy időben odaérjünk a lányokhoz. Határtalan öröm a létük rezdüléseit megélni, a világ tágulást, az okos, érzékeny rezdüléseket, s azt, hogy ennek a tágításnak én is részese lehetek.
Tegnapi a fotó, ma hasonlóan piros az ég alja, de felhő ezúttal nem látható. Tegnap délután VÉGRE eső esett, lassú, csendes, kevéske, de mégis hálás vagyok érte.
Részletek
Csoda hogy élekfelhúzom térdem s az ablakon át nézemkábítóan kék a déli égbennem balga szavakvágyaksavanykás őszikéksatuba fogva már a pillanatsirály pihen zöld tükrű folyónfehéren libben majd eltűnik magasan fennhabfehéren a zajos csapatárnyéktalan légben bőrömre ült az árva pillanatcsoda hogy élekcsendesek a habokmesszi felhőkkel koronás az égcsoda hogy élekujjam hegyén szád szegletének érintése lapulapró kavics perdül
csobban
messze mélyen a folyóba hullbolondoscsendkarátos dünnyögésmagamba gyűjtöm tágas világom milliónyi szilánkos fényjelétcsodaésélet
kertemben pille villanolvadó perc vakítmagához szorít hűségesen a szeptemberi napmíg szívembe gyűjtöm morzsálódó régi szavaid.
A szerda reggeli látnivaló birizgálta a fantáziámat, így délután is át"ladikáztam" a túlpartra. Meglepetésemre a hajó lakói - 4 férfi és egy nő kelt útra Franciaországból, hogy a hosszú utat megtegye - felvitték a nézelődőket a fedélzetre. Várakoztunk kicsit, majd csónakba szálltunk, hogy saját szemünkkel is meggyőződjünk arról, hogyan is néz ki a hajótest belseje. Mint megtudtuk 18 éve épült az alkotmány, sok-sok évszázadnyi múlton átívelve másolták le egy régi dereglyét idézve. Az öt fős legénység októberre tervezi a megérkezést a Fekete tengerre. Öt ágy, higiéniás és főzési lehetőségek, s ahogy a mosolygós fiatal nő nevetve hozzátette tánctér is van, ha az asztalt elhúzzák középről. Izgalmas útjukat tegnap, azaz pénteken délelőtt folytatták. Köszönöm, köszönjük a lehetőséget.
Kultúra, kutatás és művészet!
/A fényviszonyok okozói, hogy a képek az eredetinél valamivel sötétebbek lettek, éppen elcsíptük az utolsó járatot, mely 19 órakor indult./

Kiszálláskor elfogadtam örömmel a segítséget.
Éjszaka
csend
hűvös hintázik - halk sóhaj fakad
messze még a Nap
távolban elhal a kuvik hangja
tücskök
madarak
cirpegés
fészekfészkelődős álom
reggelem várom
puha és lágy a bűntudat
elszalasztott boldogság
bőrömön parányi fényjelek muzsikálnak.
Haladék
három albert keksz - mézzel csöppentett kávé
ez lett az örömöm a máé
hajó ver szelíd hullámokat
kékes lámpája villan
elcsendesül lassan s minden visszasimul az éjszakába
kutyák csaholása
esőporos illat kering
hajnali vonatok nem indulnak
nincs itt az ideje még a zakatolásnak
őzek bújnak
parti kavicsra nyálkás szenny tapad.
Szőtt tervek szakadnak
aludj még párnádra ezüst terül
hajszálaidra vigyáz az ég ne bántsd magad
elérhetetlen célok
küzdelem és vágyak.
A szív pihen
válladra gyógyító jeleket rajzol távolból kezem
alig látom a betűt
elvétem az ékezetet
majd újra keresem s javítom holtig
hibás szavak és elvétett mondatok halmaza
lassan keserédes gyümölcsöt terem.
Felbőg valahol egy távoli motor
könny vibrál fáradt kézfejemen
sötét
sötét
sötét
mélységes mély verem
csókod nélkül múlik a nyár
szabadnapos ma is az életszerem.
/Egy régi vers... gyűrt papírlapon.