Galgamácsa kincsestára...

 

Elcsent fotó - Galgamácsa Hagyományőrző Egyesülete - mi a közönség vagyunk. 

Korai járat....

 Hétfői bámészkodás.

Érkezés és búcsúzás....

 Budakeszi metodista kápolna.

Készül a palota...

 3.L. ügyeskedett... készül a palota, pontosabban nekem készül... lila lesz. 

Teljesen másról....

 

Teljesen másról szól a dal ma, mint amit érzek! Teljesen feltekerve a volume. Aszály és meleg és minden. 

Mégis jók lettünk

????

Kétszáz kérdőjelet tehetnék ide.

Lágy szellőnek nyoma sincs

gyengéd nyári érintésnek meg pláne

mindjárt vége lesz

s

oly jó lenne 

néhány hét lázas forróság nélkül.

Tévedés ügyben nem nyilatkozom.

Kérek szépen egy hűs éjszakát, esőt, halkan és hosszan kopogó cseppeket.

Maradj így....

 

Maradj így pillanat

halkan szövöm a szavakat

mint

a

gyöngy

úgy gurul homlokomon

izzadtság göröngy

tüzet okádó délutánon

hű társ a magányom 

míg 

hűsítő mesékkel játszom.

Maradj még így 

elképzelt érintés foglyaként

egy

könnyű

leheletfinom mozdulat

szemedben meglátom gondodat

pókháló selyem minden ránc

kicsiny

itt-ott szakadt

bánattal átszőtt drága selyemdarab.

Két kéz segít

feltárni

viaskodásaink fájdalmas nyomatait

érzem

és

 értem vállamra hulló sóhajod

 a 

lét titkos káprázata segít

és

itt 

a

mese szövése megszakad

ki tudja 

ujjbegyemmel mikor simítom

igazi arcodat?

Duna - 2026. 08. 02.

 Ma reggel korán, amikor még nem kezdett el erősen sütni a nap rászántam magam. Találkozásainkat elhanyagoltam az elmúlt hónapokban, pedig a folyó csupán néhány száz lépésnyire van. Különös, szívfacsaró a pőre part látványa. Élet alig, néhány kincskereső, két horgász és ebihalak. Madárból kettő kicsi, a távolban 1-2 sirály, dél felé szárnyalnak.  A túlparti révháznál csend honol, nincs "átkelés", lejárónál itt is, ott is felbukkannak a kíváncsiak. Valóban kihagyhatatlan látvány fogadja a partra érkezőket. Kövek, mélyedések, óriási kagyló telepek, különleges, víz alatt élő növények, olyanok, amiket e part közeli húsz esztendő alatt még sohasem láttam.

Rozsdás lábas, víztartály, kályhaajtó, kerékpár lánca, pedálja, s többek közt egy gyanús vasdarab. Utóbbit nem kotorásztam meg túlzottan... Okkal. Az utóbbi napokban a felSZABADÚLÁS "ereklyéi" több felé is felbukkantak környéken. Tele a meder szomorú hadi maradványokkal. Nem meglepő, hiszen Szigetújfalu - Ercsi közt történt az átkelés 1944 decemberének elején, s hogy a jeges vízben nehogy valakinek eszébe jusson visszafordulni, merő felebaráti szeretetből az ukrán vezetés noszogatásképpen hátulról is le-leadott sorozatot, nem kímélve saját tétovázó katonáit. Lövések dördültek innen és onnan. Sokan vesztették életüket a harcban, rájuk is gondoltam ma a parton járva. Történelmünk megannyi homályos maradványa láthatóvá válik most az apadó folyóban. 

ÁTKELÉS 

 

Régi idők maradványa ez a téglát szállító dereglye.

Csobbant a víz papucsom alatt, hűvös, selymes, kedves. Nézve a mélybe képzeletem meglódult, ki mindenki járhatott itt előttem a ma "minden idők legalacsonyabbnak" mondott Duna partján. Vajon mikor volt ennél is alacsonyabb? A tikkasztó hőség ellenére újabb kincskeresők érkeznek... a halkan susogó parton szót váltottunk, meglepett, hogy a helyzetet illetően egybehangzóak a szavak.

 "A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai"

Írta e - sorsomat kísérő - versben József Attila kilencven évvel ezelőtt, egy nyári napon. 

 Hajók nincsenek, s ma  nem a sodort a víz felém dinnyehéj ladikot.

 

MÁRA - augusztus elseje...

 

Hajnalban még nem tudtam, hogy korlátozva vagyok. Öt után kevéssel kiosontam, s a rövidebbre rágott slagot kibogozva kihúztam az utcára... (slag ügyben a felelősség az ebet terheli, kölyök lévén mindenfélén rágódik.)

Szóval slag bogozva, huzigálva sem ért el a 20 éve KÖZTERÜLETEN életben tartott rózsatő közelébe. Jött hát a vödrös verzió, loccsan a víz és a rózsika reményeim szerint életben marad még sokáig - kerítés gazdája betartja a szabályokat mindig, nehogy már loccsantson a növényre.

Ebünk ólba menekült, mint aki tudja, hogy gazdija illegális tettre, fekete vágásra, víz pazarlásra készül.

Pedig DE!

Remény és kétség között vergődve, hogy megússzuk e a teljes pusztulást?!

Hatalmas hortenzia fejek barnulnak, hajolnak perzselt leveleikkel a földre. 

 

Spórolós, talajközeli, árasztós módon követtem el a tettet. Időkeretet nem írok le, hátha még valaki feljelenthet. Nagy divat ez mostanában ismét, pedig nekem, aki megértem ezt-azt nem nagyon hiányzik friss babérokra török újjá éledt hagyományápolása. No a fenébe is, bevallom a két tő uborka, a nem túl termékeny paradicsomok és a senyvedő cukkinik IS kaptak vizet.

Ha nem esik az eső vége lesz a már most is gyalázatosan vegetáló kertnek. Ma már odáig folyamodtam, hogy a ZŐD fűféle gyomok egy része is kegyelmet kapott - azok is életek.

Tele csorgattam a kis kerti tavat, melyet egy db enyészettől megmentett sarokfürdőkád képez. Feltöltöttem, hogy ne potyára jöjjenek a szomjazó madarak - szajkóék fedezték fel az idén a parányi "tavat", hadd igyanak.

És ezután, bevallom töredelmesen, hogy egy irinyó-pirinyó kis alkalmatosságot (régi homokozó fedele) kiöblítettem, s áradt belé a hűvös víz, hogy délutánra kis unokáim 3. és 4. L majd abban játszhassanak.

Tisztelt Bíróság, ávh, vagy valami... igyekszem a jövőben is jól gazdálkodni, s ha most megkegyelmeznek ígérem, ha hullani fog VÉGRE az égi áldás - én vödröt, bögrét, kajsztont, fazekat, lábast, lavórt, kannát, minden ibriket is kiviszek, hogy abba hullassák könnyeiket az égiek!

Addig is végezve a tilalom alá helyezett tevékenységgel - lelkiismeret csillapításául teljes hangerőn bömböltetem kicsikét az egyik kedves dalomat:

 

 Kispál és a Borz - Van e nálatok alkohol

 

 Esküszöm ebben a melegben nem iszok egy kortyot sem...

A B kérdés azonban erősen foglalkoztat - nálatok laknak e állatok??? 

De mielőtt a vadóc hangokat sokadjára is meghallgattam eszembe jutott, hogy áram korlátozás is lesz lassan, így ki is kapcsolom a gépet gyorsan, nehogy bojkottnak számító cselekvés is rovásomra íródhasson.

 

ÉJJEN A NYÁR ÉS ÁRAGGYON A TÜRELEM!!!

A hűséges!!!!