PARTFAL

2026. augusztus 12., szerda

2026. augusztus 11., kedd

Készül a palota...

3.L. ügyeskedett... készül a palota, pontosabban nekem készül... lila lesz.

2026. augusztus 7., péntek

Teljesen másról....

Teljesen másról szól a dal ma, mint amit érzek! Teljesen feltekerve a volume. Aszály és meleg és minden.

Mégis jók lettünk

????

Kétszáz kérdőjelet tehetnék ide.

Lágy szellőnek nyoma sincs

gyengéd nyári érintésnek meg pláne

mindjárt vége lesz

oly jó lenne

néhány hét lázas forróság nélkül.

Tévedés ügyben nem nyilatkozom.

Kérek szépen egy hűs éjszakát, esőt, halkan és hosszan kopogó cseppeket.

2026. augusztus 5., szerda

Maradj így....

Maradj így pillanat

halkan szövöm a szavakat

mint

gyöngy

úgy gurul homlokomon

izzadtság göröngy

tüzet okádó délutánon

hű társ a magányom

míg

hűsítő mesékkel játszom.

Maradj még így

elképzelt érintés foglyaként

egy

könnyű

leheletfinom mozdulat

szemedben meglátom gondodat

pókháló selyem minden ránc

kicsiny

itt-ott szakadt

bánattal átszőtt drága selyemdarab.

Két kéz segít

feltárni

viaskodásaink fájdalmas nyomatait

érzem

és

értem vállamra hulló sóhajod

lét titkos káprázata segít

és

itt

mese szövése megszakad

ki tudja

ujjbegyemmel mikor simítom

igazi arcodat?

2026. augusztus 2., vasárnap

Ma reggel korán, amikor még nem kezdett el erősen sütni a nap rászántam magam. Találkozásainkat elhanyagoltam az elmúlt hónapokban, pedig a folyó csupán néhány száz lépésnyire van. Különös, szívfacsaró a pőre part látványa. Élet alig, néhány kincskereső, két horgász és ebihalak. Madárból kettő kicsi, a távolban 1-2 sirály, dél felé szárnyalnak. A túlparti révháznál csend honol, nincs "átkelés", lejárónál itt is, ott is felbukkannak a kíváncsiak. Valóban kihagyhatatlan látvány fogadja a partra érkezőket. Kövek, mélyedések, óriási kagyló telepek, különleges, víz alatt élő növények, olyanok, amiket e part közeli húsz esztendő alatt még sohasem láttam.

Rozsdás lábas, víztartály, kályhaajtó, kerékpár lánca, pedálja, s többek közt egy gyanús vasdarab. Utóbbit nem kotorásztam meg túlzottan... Okkal. Az utóbbi napokban a felSZABADÚLÁS "ereklyéi" több felé is felbukkantak környéken. Tele a meder szomorú hadi maradványokkal. Nem meglepő, hiszen Szigetújfalu - Ercsi közt történt az átkelés 1944 decemberének elején, s hogy a jeges vízben nehogy valakinek eszébe jusson visszafordulni, merő felebaráti szeretetből az ukrán vezetés noszogatásképpen hátulról is le-leadott sorozatot, nem kímélve saját tétovázó katonáit. Lövések dördültek innen és onnan. Sokan vesztették életüket a harcban, rájuk is gondoltam ma a parton járva. Történelmünk megannyi homályos maradványa láthatóvá válik most az apadó folyóban.

ÁTKELÉS

Régi idők maradványa ez a téglát szállító dereglye.

Csobbant a víz papucsom alatt, hűvös, selymes, kedves. Nézve a mélybe képzeletem meglódult, ki mindenki járhatott itt előttem a ma "minden idők legalacsonyabbnak" mondott Duna partján. Vajon mikor volt ennél is alacsonyabb? A tikkasztó hőség ellenére újabb kincskeresők érkeznek... a halkan susogó parton szót váltottunk, meglepett, hogy a helyzetet illetően egybehangzóak a szavak.

"A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai"

Írta e - sorsomat kísérő - versben József Attila kilencven évvel ezelőtt, egy nyári napon.

Hajók nincsenek, s ma nem a sodort a víz felém dinnyehéj ladikot.

2026. augusztus 1., szombat

MÁRA - augusztus elseje...

Hajnalban még nem tudtam, hogy korlátozva vagyok. Öt után kevéssel kiosontam, s a rövidebbre rágott slagot kibogozva kihúztam az utcára... (slag ügyben a felelősség az ebet terheli, kölyök lévén mindenfélén rágódik.)

Szóval slag bogozva, huzigálva sem ért el a 20 éve KÖZTERÜLETEN életben tartott rózsatő közelébe. Jött hát a vödrös verzió, loccsan a víz és a rózsika reményeim szerint életben marad még sokáig - kerítés gazdája betartja a szabályokat mindig, nehogy már loccsantson a növényre.

Ebünk ólba menekült, mint aki tudja, hogy gazdija illegális tettre, fekete vágásra, víz pazarlásra készül.

Pedig DE!

Remény és kétség között vergődve, hogy megússzuk e a teljes pusztulást?!

Hatalmas hortenzia fejek barnulnak, hajolnak perzselt leveleikkel a földre.

Spórolós, talajközeli, árasztós módon követtem el a tettet. Időkeretet nem írok le, hátha még valaki feljelenthet. Nagy divat ez mostanában ismét, pedig nekem, aki megértem ezt-azt nem nagyon hiányzik friss babérokra török újjá éledt hagyományápolása. No a fenébe is, bevallom a két tő uborka, a nem túl termékeny paradicsomok és a senyvedő cukkinik IS kaptak vizet.

Ha nem esik az eső vége lesz a már most is gyalázatosan vegetáló kertnek. Ma már odáig folyamodtam, hogy a ZŐD fűféle gyomok egy része is kegyelmet kapott - azok is életek.

Tele csorgattam a kis kerti tavat, melyet egy db enyészettől megmentett sarokfürdőkád képez. Feltöltöttem, hogy ne potyára jöjjenek a szomjazó madarak - szajkóék fedezték fel az idén a parányi "tavat", hadd igyanak.

És ezután, bevallom töredelmesen, hogy egy irinyó-pirinyó kis alkalmatosságot (régi homokozó fedele) kiöblítettem, s áradt belé a hűvös víz, hogy délutánra kis unokáim 3. és 4. L majd abban játszhassanak.

Tisztelt Bíróság, ávh, vagy valami... igyekszem a jövőben is jól gazdálkodni, s ha most megkegyelmeznek ígérem, ha hullani fog VÉGRE az égi áldás - én vödröt, bögrét, kajsztont, fazekat, lábast, lavórt, kannát, minden ibriket is kiviszek, hogy abba hullassák könnyeiket az égiek!

Addig is végezve a tilalom alá helyezett tevékenységgel - lelkiismeret csillapításául teljes hangerőn bömböltetem kicsikét az egyik kedves dalomat:

Kispál és a Borz - Van e nálatok alkohol

Esküszöm ebben a melegben nem iszok egy kortyot sem...

A B kérdés azonban erősen foglalkoztat - nálatok laknak e állatok???

De mielőtt a vadóc hangokat sokadjára is meghallgattam eszembe jutott, hogy áram korlátozás is lesz lassan, így ki is kapcsolom a gépet gyorsan, nehogy bojkottnak számító cselekvés is rovásomra íródhasson.

ÉJJEN A NYÁR ÉS ÁRAGGYON A TÜRELEM!!!

A hűséges!!!!

2026. július 28., kedd

Visszaolvasás... - 2024. július 28.

Ma, amikor visszaolvasom e két éve született irományt már jól tudom, hogy 4.L kire hasonlít. Bizony, bizony az én édes jó anyámra... szoktam is mondani neki becézőleg - JULISKA. A mi szőke édes kis tubicánk ért is valamit, amit csak bizonyos Juliska értene, nagyon jó a szíve, bár egészen más, műszaki érdeklődésű, nem a versek, mesék birodalmában kalandozó, mint a nővére, s mint amilyen romantikus lelkű anyám volt. Bezzeg a mi loknis szépségünk, akit két esztendeje még levattacukroztam... Ma, ha becenevet adnék neki, vagy indián lennék a KEMÉNY DIÓ lenne a legpontosabb megnevezés. Okos, ügyes, hihetetlen esze van, szépen rajzol és még csak négy éves. Szerencsére van valaki a családban, aki mindkét lányka nyelvét érti - 2. L a maga 12 évével tőről metszett pedagógus. Éljen a nyár és éljenek az unokák!!!

Ilyenkor, nyár közepén (döbbenetes - máris nyár közepe van, valahogy nem száguldoznak ennyire a napok télen, amikor az ember többnyire tétlen...) szóval ilyenkor nyáron korán hasamra, akarom mondani szemembe süt a nap. Hat óra után nem sokkal élesen villan, alig látok, kivéve a maszatokat, szorgalmas pókok hálóját, morzsát az asztal alatt, elgurult apró gyöngyszemeket, pracli nyomot az ablakon.

Lógós napot rendelek magamnak mára - anyám úgy mondaná, hogy szent heverdelt tartok!
Tudom, tudooooom, nem így lesz. De ébredés után először is alaposan megszemlélem a világot, ablak elé magasodó japán szellőrózsán méhecske munkálkodik, tőlem korábban kezdi a gyűjtögetést. Nem akarok gondolni a "feladatokra" - a beáztatott nyaflatyos edénykére, az itt-ott széthagyott tárgyakra - pedig mind, ami itt felejtődött fontos ám! 3. L itókás edénye, a borzalmas Bartos Erika verseit tartalmazó ZAKATOLÓ, melyből tegnap 3.L "olvasott", s én egyáltalán nem túltolt rajongással hallgatva készítettem felvételeket. Bár nem kaptam engedélyt rá, harmadik L neve irományaimban ezentúl olykor VATTACUKOR lesz. Tiltakozott a drágám,  hogy ő nem vattacukor, pedig épp oly édes, selymes, mint néhai kedvenc csemegém. Szóval a versek rémesek, ennek ellenére egy nem egészen két és fél éves gyermek szájából hallva pazar játék, amikor akarva-akaratlanul kicsavarássza a szavakat, úgy zanzásít, hogy meg tudnám zabálni, ritmust ad az egysíkúságnak, átvariálja a hangokat. Kacagunk a mókázásán, komolyan jobb, mint az eredeti - tökéletes paródia.
Külső neszektől mentes a reggelem, senki sem mocorog, Zsömle kutya és Cili cica alszanak, zene szól nekem halkan, csak nekem... régi Ossián nóták közepette kalandoznak gondolataim.
Közben komótosan dunsztba rakom az elmúlt két nap élményeit. Mondásokkal, szólásokkal, cselekményekkel gyarapodik a lélekraktár. 
Akárhogy is...
Mindig a csöppek felé kanyarodik gondolatom. 
Hazamentek estefelé, rom eltakarítás után a tárgygyűjtés folyamata is lezajlott: anya papucsa, csoda, hogy fel nem buktunk benne, mégis a küszöbön maradt induláskor. és még néhány igen-igen fontos tárgy. Terepszemlém lassan beindul, hiába igyekszem odázni a naprakészséget.

A csucsulós helyet nem bántom még, párnák, randa macskás cucc, 3 L - mondotta róla, ez egy henger, mert az is. Látszik ugye, hogy Vattacukor uralja most a központot a lelkemben?! Pedig! 4.L - akinek még felderítés alatt van személyisége - nagyon is közelről érzékelem "VALAKISÉGÉT", - de hogy kire formáz, kitől hozott géneket erre a gyönyörű világra, arról hiába faggatom, nem árulja el. Csodálatos, ahogy dolgozik - első próbálkozásait nézem hosszasan, hasra fordulás - a szőnyegre kiterített nagy lepedőn, két öklöcske szájba gyömöszölése - természetesen egyszerre. Hasalok mellette és megtárgyaljuk az élet dolgait, szorgalmasan válaszol babául, szemében hála és mosoly, legszívesebben összevissza puszilnám. Sürgős tennivalóit 3.L néha megszakítja és gügyögve öleli hugicáját. Tökéletes a pillanat. Amíg a szeretet és a egyeduralmi mérleg egyensúlya fel nem borul.
De biza fel szokott borulni, mert az én drága vattacukorkámban az érzelmi egyensúly éppen olyan, mint minden kétévesé, s bár fantasztikus szókincse, memóriája, átlátó képessége káprázatos, tudnom kell, hogy miként éli meg trónfosztását, s megelőzni a nem kellemes cselekményeket a hugicát illetően, nehogy szeretgetés közben szerelgetés is megessék.
Rohanó nyarunk színes élményei az unokázós napok, biztosítják az életfogytig tartó tanulást, mert nagymamai szemüvegemen át beláthatom nevelési baklövéseimet. Hajaj...
Közelről szemlélve cseperedésüket (most) három gondolatot hangsúlyozhatok:
1. Ő a gyermek, nem mi kedves szülő, nagyszülő!
Ha nyafogás, ha végeláthatatlan cirkusz előjele suhannak át orcáján - Te légy résen és segíts!
Ne gabalyodjunk bele erőnléti játszmákba!
Bár mi vagyunk a felnőttek, ő a kitartóbb! Nem érdekli, ha fáj a fejünk, ha lüke főnökkel áldott meg a sors, az sem, ha 200 km-re elhallatszik a bömbölése, cseppet sem zavarja, hogy mit gondolnak a környéken lakók, úgy visít, mintha nyúznák.
Vértezd hát fel magad, vértezzük fel magunkat a türelem és a humor erényeivel. Mielőtt bánat borulna homlokára légy résen és térítsd el a fellegeket! (Megalkuvásnak tűnik, de ezerszer jobb, mint egy monstre cirkuszba belemenni, s erőnek erejével kikényszeríteni a mi akaratunkat, ami után holnap és holnapután újra kezdődhet a játszma.)
2. Az ebadta kölköt nem érdeklik az észérvek - fütyül rá, hogy mit KELL tenni, ő csak megy a maga buksija után. - Tanuld meg kezelni a helyzeteket!
3. Te is ilyen voltál, s ennél is rosszabb hír, hogy évtizedek múltán, életalkonyodon ismét ilyen leszel...
Ma kell a homokozó edény, a fagyi, a mese, a bármi.... A vágyak teljesülésének odázásához csekély a türelem, a MOST parancsol! Nem fontos a még, és később meg a már, a globális gondolkodás. A lokális és azonnali óhaj teljesülése a nyerő. Ha éppen nem a kisollót dugná bele a konnektorba, s nem az atombombát készül ledobni egy jól megtervezett hétvége kezdetén - tégy úgy hogy neki és neked is jó legyen. Megbótolni a dolgokat egy gyermekkel nem szégyen, szociális alkunak hívják - én például mindig üzletelek 3.L- el, ha szeretnéd ezt, akkor én meg szeretném azt. 
Többnyire puszikat kunyerálok, szerényen megelégedve a tenyérbe cuppantott és felém röpített adományokkal...
Így kerül lábikóra cipő, bőrre naptej, szájba falat - és az élethosszig tartó játszmák közepette mindannyian tanulunk - Ő most készül a lét apróbb, nagyobb kihívásaira sok erővel és remélhetőleg kitartóan - nagy játszmák ezek, de nem ok nélküliek. Persze nem mindig könnyű megoldani -  ha öltözködés helyett pucér popóval fut a gyermek körbe-körbe, míg őse könyörög, hogy vegye fel végre a ruhákat, cipőt, s engedje, hogy a borzos fürtöket gumival összefogják...) Akarjuk e, hogy pipogya, gyenge felnőtté váljék?! Nem és ezerszer is nem. A létezés útján megtett lépések támogatása a szülő kötelessége, akkor is ha macerás.
A gyermek feladat és nem kevés önfeladás, de milyen jó bezsebelni gyümölcseit! 
Tanulunk, tanítunk! 
Körforgás, melyben türelem és csipetnyi bölcsesség javunkra szolgál!
Derűs anyanyúzós, apakikészítős napot kívánok! - ez ugyan vicc volt, de sejtésem szerint ma is így lesz!
Boldogok a türelmesek!
Utóirat:
Senki se higgye, hogy mindezt teljesíteni tudtam anno, az unokák segítik az elkövetett hibák, mulasztások, tétova nevelési elvek korrigálását - hála értük!