Lekvár - 26

Lustaság fél egészség

mégis mi van

ha megvert a tettrekészség?

Zsörtölődök emiatt néha

miért épp a szorgalom

őseim hagyatéka?

Hajnal hasad munka után nézek

lekvár főzés - harmadik dózis

kajszton langyos

cukor már olvad

fakanál csúcson

ma bevégzem mindet

nem halasztható

nem lehet holnap

három nap

három reggel

számtalan üveg

cukor szóródik

tíz zacskó már üres

csillanó szikrák 

mézes gyümölcsös íz 

deríti kedvemet.

Behasalok polcok alá mélyen

hol lelek még üveget

megsajdul a térdem.

Keverem

kavarom

közben méricskélem

csöppen is

megkóstolom gyakran

habos

barackhegyből

lekvár rotyog lassan.

Téli estéket képzelek

unokás délutánt

lekváros palacsintát

megtöltött piskótát

s

valakit aki majd nevetve 

teli kanállal tányérjára merít.

Anyámat látom magam előtt

 s

hatalmas lábosait.

Kezét

karját

türelmét

s

hagyom

hogy

egy drága csepp

zabolátlanul 

végig csorogjon kézfejemen

míg gondolatom 

régi világok felé halkan eloson.

Míg a polcon lassan 35-40 csoda narancsszín üveg sorakozik. 

 

Eme vers, pontosabban a lekvárfőzés alapanyaga G. Judit szomszédasszony szeretetteljes adakozásának köszönhető. Hála érte!

 

Tenger, tenger, tenger...

 

Tenger

Tenyérnyi kék

mind a miénk

85 lépcső vezet hozzája

85 

hepe és hupa

balkáni összevisszaságban

kesze és kusza.

Istenemre nem értem

miért

zötyögöm a fél világot át

(jó, jó a negyedet csupán)

hogy

nyaktörő lépcsők után

lábamat

sötét hullámaidba mártsam.

Tenger

végtelen szerelem

sós mint a könny

bánatot foltozó

fájdalmat felhozó

ábrándot ringató

 

 

drága

 

fekete tükrödön

sirály fehér tollak

szólítanak fel

vakmerő zuhanásra.

Tenger te vágy

tenger te édes

nem értelek

s

te

sem érted

hogy

partodra kuporodva

mit suttogok neked

 

miről is mesélek.

 

 

Adriás...

 Adriás hét után újra itthon. hosszú út hazafelé, itt-ott kapkodó, hűsítőkönnyű nyári  zápor, reméltem, hogy hazavonzom, megtérve a kiégett világból. De! Nem követtek a cseppek, kertem vízpermetért reszket. Nem is lenne elég, ha egész éjjel esne, míg mély álomba zuhanok, tudván, hogy a kutya se keresne...

 

Horvát fellegek...

Júliusi bejegyzés - futólag...

 A napi bejegyzések elmaradtak lévén hőség, kert, kutya...

Éjszakai kutyázás,  korai locsolás, s egyebek miatt.

Most pedig 3.50 óra alvás után... hamarosan indulás.

Legyetek jók. 

A telefonom tárhelye teli lett... képek ezrei, videók tucatja vár eltávolításra.

Hogy a legfontosabbat el nem felejtsem, szöszkéknél megérkezett a hugica. 

Engem pedig várnak az unokázós napok, s a szépséges Adria. (Remélhetőleg olvasási elmaradásaimat ott pótolom majd.)

Helló július, mindenekkel gazdag június szia... 

 

Vagy, vagy...

 Az ágyamra tűz a nap, hat múlt, kutyus kint szaladgál, szimatol, matat. Nem, ma nem kezdem korán, pihenős lesz ez a reggel. Bizony ám! Hintázok kicsit, még hűs a levegő. Eb elcsórt cipőt rágcsál, rászólok, s ő érti, hogy NEM SZABAD!

Rovarok, lepkék, gerlék, odaadó kelyhek... rögzítem rögvest magamnak: 

"Kezdődik a nap...

A héten ez az első reggel, amikor nem munkával, visszafogom ma magamat... ámbár a lépcső igazítás csalogat.

Hintázok, az eb kapkodni próbálja lábaimat. Cipőt lop, rágcsálja. Érti, ha azt mondom: Nem szabad!

Hőség lesz. Pár perc még árnyékban. Kiégett a fű, virágok még bírjàk, este sok vizet kaptak.

Egyik napraforgó kibontotta szírmait.

Csütörtököt mondok.

Fecskék falatoznak, hársak közt gerlék turbékolnak.

Csend van.

Csak mi ketten az eb és a kialvatlan gazda.

A túlparton autók sorakoznak, indul is..."

Közben gondolataim messzi vidékre mászkálnak... talán ma végre már gyarapodnak!

Meleg van máris, a Duna fölött a mérő, reggel hét után 27 fokot mutat... Ha kertezek a blog elmarad, ha pedig írok, akkor a kert szalad... én meg utána.

Ha....

 Ha!

Ha fentről készülődik vihar, nem lesz belőle semmi, legalábbis áztató eső nem várható. Délutáni maszatolásomba belesüvített a szél... Maszatolás? Húzós hét után a vasárnapot panyókára fogtam, anyám azt mondaná, hogy Szent Heverdelt tartottam. Pihenés, lézengés, minden mi feladat hétfőre halasztottam. (Mázlim volt, a pénteki, szombati "nagy volumenű") főzőcskézésből éppen annyi maradék volt, hogy éhen ne haljak.) 

Délután a levegőben keringő hársvirágok tömegére lettem figyelmes, s máris kifelé indultam. Oly erős volt a szél, hogy erősen tartanom kellett a telefonomat, ki ne kapja a kezemből, míg a Dunát fotóztam. Félelmetesen szép! A messzeségben feltorlódó hullámok fehér fodrai, a sötétedő ég, s alant a hajladozó harsány zöld lombok A szél tépte, csattogtatta a zászlót, így be-bevillant a képbe. Néhány napja hazatért a túlparti révhez a felújított Csikóvár, s éppen készült az átkelésre. Vártam míg közeledik, közben egy-egy óriási csepp a fejem fölött koppant. A hőmérséklet a déltájéki csúcsot már nem tartotta - a hét legmagasabb hőfoka 37.5 Celsius. Brrr.... Jó, jó tudom nyár van, milyen nehéz lehet elviselni aszfaltos utak mentén, míg itt a folyó hűsítő áramlásában csökken néhány fokot... kibírhatóvá szelídülve.

Zúgás, morajlás, távoli villanások. A várt nagy vihar lassan alább hagyott, pár csepp és hatalmas kupac hárs maradék mutatta csupán, hogy volt némi égi háború. Utóbb mégis jutott egy szelíd eső, felfrissült a lég, s én a teraszra lehulló nagy szemű fekete eperből jót falatoztam. Mire muzsikálni kezdett az eresz, a veranda nagy asztalát már gyöngyökkel tele rakosgattam.

 

UNOKÁZÓS szombaton

Önállóság tetőfokán... 

 

TIZENÖT ÉV - IRKA

 

ZUHANÁSBAN

Évforduló

hallgatag ünnep

régi fotók

a 

távoli kivetítő vásznon

szem és üveg törlés

hogy

arcuk

ne

csupán

homályosan látsszon

nevek

sorok

versek

vagy

ringató próza

másfél évtized futott el

az

első találkozás óta.

Új

nevek

új 

versek

hullanak elém 

míg

szeretett szavakat

 magamban felidézek

kapaszkodva

jelen és múlt

űrének 

szétmálló peremén.

 

 

Ahogy ígértem....

 Kertem újabb 1-2 négyzetméterén munkáztam tegnap... Mulatságos lehet így, olvasva..., alaposan elfáradtam. Pedig valóban a telek méretéhez képest egy zsebkendőnyi kis rész. Hosszas időtöltés az évelő virágok hagymáit óvatosan kiásni, hogy a lehető legkevesebb veszteség legyen. Kosárnyi tulipán, nárcisz, hóvirág, s egyéb hagyma került ki erről a központi területről, amivel évek óta nem foglalkoztam. Következő lépés az elszaporodott írisz megregulázása, nyár végén. Oly sűrűn vannak, hogy az idén már nem is virágoztak. Eredeti szándékom a lépcső elmozdítása, kisebb lépéstávolság, 4. L lépéseihez alkalmassá tétele. A mi arany két évesünk bátran közlekedik, de nem kedveli, ha a növények  akadályozzák mozgásában. Mit tesz ilyenkor egy "unatkozó" nagymama? Ásót fog és dolgozik. Reggel még hűvös volt, s jól esett a hajladozás, de 11 körül már melegem volt a perzselő napban. Ma vagy holnap még igazítok a köveken, mert csak sacc per kábé😊tettem odébb, de ha már csinálok valamit legyen az pontosan. 

Évánál láttam mezős fotókat. Mini vadvirágosom nekem is van. , csak pár szál, de az illúzió tökéletes. 

Magyar nyár, magyar ecsettel... 

Sajnos a csigabrigáddal folyamatos harcban állok, most az egyik tő (drága) margaréta virágait falták fel, így a vadvirágoshoz közelebb hoztam, közel a teraszhoz, hogy a kártevőket alkalmasint fülön foghassam. Volt kis eső, és volt slag rágcsálás. A tettes kiléte kiderült azon nyomban, bűnbánóan lehajtott fejjel hallgatta a szózatot, ami kb ennyi volt: Nem, nem csúnya kutya! (remélem ettől még nem lesz szüksége pszichológusra.) Kölyök lévén igyekszik minden rághatót megkaparintani. Okos és figyelmes, hatalmi harcban áll 12 éves macskánkkal. 

 

Kutyus úr "szagolgatta", átültettem biztonságban van.

Ez volt az áldozatul esett margaréta.

Kezecskék.

 Unoka szeretgetés, ölelés, játék, altatás és mese. No meg főzőcske, palacsintahegyek, s egyebek - szombat. 3. és 4. L - kezecskéi a képeken. A segéderőről 1. L és egyetlen P.S.P. nem készült fotó.