Az ébredés pillanatai...

 

Februári hajnal...

Fölöttem csillagok

az

ég suvickoltan ragyog

repülők oda és vissza

szemem a távolságot figyeli

mohón beissza

míg idelent

sötétségben megremeg a csend

hajó araszol 

nehéz terhet tol lassan felfelé

megmozdul a víz

vége az éjnek

tükrös lesz a folyó

áramlanak a fények

felragyog a lét

ajándékot nyújt

megkoplalt évekért

hosszúra nyúló csillám

tágul

tárul

zárul

tekintetem simuló hullámokra tapad

elmúlt a pillanat 

elhal a fény

hangcafatokból

némaság marad.

 

Még néhány perc

s

a 

kormos sötétség helyét

ezüst csillámokkal

gyengéden átveszi a nap

didergő partoldalon

tavaszunk sóhaja 

szirmot érintve gyorsan végig szalad.

 

 

 

Tizenkettő!!!!!!

 

 

Második L ezen a szép napon betölti a tizenkettedik életévét. Különleges személyiség! Mindenfélét látok benne apámból és anyámból. Most itt egy rövid, uszkve 100 szavas dicséretnek kellene következnie, bár kétlem, hogy minden jó tulajdonsága beleférne ennyibe. Ráadásul 1-2 rossz is van neki, de az kideríthetetlen, hogy azokat kitől örökölhette... Így maradjunk annyiban, hogy szív és ész, gondoskodás és szeretet kiváló ötvözete. Ajándék a teremtőtől! L Isten éltessen!

 

Nem friss...

Intettem volna...

Intettem volna

egek magasából

figyelve folyót s fényes kupolát.

 

Intettem volna

de

nem

tört át földi fény 

felhők habfehér égi sivatagán.

Inthettem volna fentről

hol világoskékbe öltözött a világ

csíkok sorjáztak

figyeltem egy távolodó gépet

hasítja az eget

keresve az ellenkező irányt. 

Kék és fehér a végtelen

habos felhők alatti térben 

arcodat képzelem

minden mi kék 

emlékeztet

s

megszorít

valamit szívemben.

Felsejlik a gondolat

szemed egekre nem tapad

 a 

vágy 

mégis ostobán kószál tovább.

Hallgatom a csendet

kívánom

burkolózzék a világ

habkönnyű álmodásba

míg 

lét és nemlét

titka

mind könnyedén

elsuhan mellettem

lebegve 

tengereken és óceánokon át.

Napfény a felhők felett...

 

Télből a tavaszba.

Remélem....

 Remélem, hogy virágocskáim kibírják nélkülem.

Már nyoma sincsen...

 

Hóvirág helyzet.

 

A medvéről nem nyilatkozhatom.

Hó hullott

Hó hullott az éjjel

selymes fehér

újra itt ragyog 

csendesült kertek 

néma rejtekén

friss dátumát

a

padra

óvatosan 

rajzolom le én

hó

csillám

néma karcolat

átrajzolsz friss fenyőt

fekete fákat

letört gallyakat.

Lábnyom

lépés

mély 

hallgatag

táblára vésett nevek

toporgok a hóban

gyengéden simítok

halvánnyá kopott betűket

ahogy utoljára érintettem

búcsúzóul

drága arcodat.

Budakeszi 2026.02.01.

Mindhalálig TWIST!!!

 Csavard fel a szőnyeget...

Valahogy egyszer régen egy kazetta került hozzám, hogy honnan, kitől már nem emlékszem.... utóbb sem állíthatom, hogy kedvenc zenészem szólt a szalagról.

Óvodai esős, ki nem mehetős napokon, amikor az "ifjúságban" túltengett az energia, s nem volt módunk kint rohangálni levezetésképpen felcsavartuk a szőnyeget...

Sutba vágtam a Kodály módszert és alaposan kitomboltuk, tornáztuk magunkból a feszkót.

Az apróságok élvezték a mókát, együtt roptuk kifulladásig. Mozgott kar, láb és szív... Harsány nevetés és torna.

Ugribugri - bolondozás.

Twist... fényesebb lett a parkett és a borongós ég szürke fellegeire fittyet hányva együtt kiáltottuk TWIST!!!!

Az élet komolytalanságokkal spékelve a legszebb.

Ha valahonnan előkerül a kazetta meghallgatjuk majd itthon a kicsinyeimmel. Garantáltan sikere lesz!

Ég veled Fenyő... ég veled... halaszthattad volna későbbre a búcsúzást... biztos lehetsz abban, hogy zenéd e földi paradicsomban szólni fog évtizedeken át.