Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. június 18., csütörtök

Ahogy ígértem....

 Kertem újabb 1-2 négyzetméterén munkáztam tegnap... Mulatságos lehet így, olvasva..., alaposan elfáradtam. Pedig valóban a telek méretéhez képest egy zsebkendőnyi kis rész. Hosszas időtöltés az évelő virágok hagymáit óvatosan kiásni, hogy a lehető legkevesebb veszteség legyen. Kosárnyi tulipán, nárcisz, hóvirág, s egyéb hagyma került ki erről a központi területről, amivel évek óta nem foglalkoztam. Következő lépés az elszaporodott írisz megregulázása, nyár végén. Oly sűrűn vannak, hogy az idén már nem is virágoztak. Eredeti szándékom a lépcső elmozdítása, kisebb lépéstávolság, 4. L lépéseihez alkalmassá tétele. A mi arany két évesünk bátran közlekedik, de nem kedveli, ha a növények  akadályozzák mozgásában. Mit tesz ilyenkor egy "unatkozó" nagymama? Ásót fog és dolgozik. Reggel még hűvös volt, s jól esett a hajladozás, de 11 körül már melegem volt a perzselő napban. Ma vagy holnap még igazítok a köveken, mert csak sacc per kábé😊tettem odébb, de ha már csinálok valamit legyen az pontosan. 

Évánál láttam mezős fotókat. Mini vadvirágosom nekem is van. , csak pár szál, de az illúzió tökéletes. 

Magyar nyár, magyar ecsettel... 

Sajnos a csigabrigáddal folyamatos harcban állok, most az egyik tő (drága) margaréta virágait falták fel, így a vadvirágoshoz közelebb hoztam, közel a teraszhoz, hogy a kártevőket alkalmasint fülön foghassam. Volt kis eső, és volt slag rágcsálás. A tettes kiléte kiderült azon nyomban, bűnbánóan lehajtott fejjel hallgatta a szózatot, ami kb ennyi volt: Nem, nem csúnya kutya! (remélem ettől még nem lesz szüksége pszichológusra.) Kölyök lévén igyekszik minden rághatót megkaparintani. Okos és figyelmes, hatalmi harcban áll 12 éves macskánkkal. 






 
Kutyus úr "szagolgatta", átültettem biztonságban van.

Ez volt az áldozatul esett margaréta.

2026. június 17., szerda

Kezecskék.

 Unoka szeretgetés, ölelés, játék, altatás és mese. No meg főzőcske, palacsintahegyek, s egyebek - szombat. 3. és 4. L - kezecskéi a képeken. A segéderőről 1. L és egyetlen P.S.P. nem készült fotó.



2026. június 14., vasárnap

Korai órán...

 Felhőkre festett képek... 



2026 június 13 - hajnali órák parádéja.

2026. június 13., szombat

Restancia...

 Kert és eb témában írhatnék oldalakat. Egyebekben is elmaradásban vagyok.

Éjszakánként még benti fekhely várja.

Mindennapjaink része lett ez a kutyus, napirendemet erősen befolyásolva. Oda a korai írogatás, a csendesség. Hajnalban ébresztő, utána vagy visszaalszunk, vagy sem. Már ügyesen feltalálja magát, macskai ügyekben ugyan labilis, de a kert felfedezése folyamatos tevékenység. Virág kicincálás kipróbálva - egy szegény egynyári palánta volt az első próbálkozása. Mivel nem vagyok képes megállni, hogy új és újabb virággal gazdagítsam a kertet igyekszem úgy alakítani, hogy kecske is káposzta is... No majd kialakul. A "nem, nem" kifejezést már érti gr Zserbó. Most éppen a papucsom elcsaklizását próbálta...

Ma ismét unokás nap, sőt unoka vigyázós nap lesz...

Az ég felhős, esett néhány csepp. Hála érte, hogy a héten végre volt egy életmentő  kiadós eső.  Ma csodálatos színek közepette kelt fel a nap... Most fontolgatom, hogy fél órácskára esetleg még visszaaludjak?!


 

 

2026. június 11., csütörtök

Tízezer vers...

 Kedden délután az érdi Temesi Éva Irodalmi Kör képviseletében Besenyőtelken jártunk - Petrik István költőt köszöntöttük azon az irodalmi délutánon, melyet tízezredik versének megírása alkalmából szerveztek számára és az érdeklődők számára a helyi  Dr. Berze Nagy János Általános Iskola szép könyvtárában. 

A messziről jött ember kíváncsiságával jártam körbe a település központját, majd az iskola hűs falai közt hallgathattam, hallgathattuk a verseket. Örömömre szolgált a személyes találkozás, hiszen már régen fogtunk kezet. Az internet számára azonban nincs távolság, így reggelente gyakran Petrik István verseinek olvasásával kezdem a napot. Mély haza és szülőföld szeretete megérint. Irigykedem is rá - nem a tízezernél immár több verséért, s nem a hetedik kötetéért, hanem valami egészen másért, ami az én éltemben nagyon korán megszakadt. Mi az az erő, mely szinte minden versben jelen van?! A szülőfalu iránti szeretet, a GYÖKEREK! Gondolatvilágának központi szereplője az a tér, ahol születésétől fogva él, ahol írni, olvasni tanult, ahol gyermekként leírta az első sorokat. S roppant precíz lévén meg is számozta az alkotásokat. (Magaméival még az összegyűjtésig sem jutok el, pedig jóval kevesebben vannak, többnyire szanaszét levelezéseimben.)

Petrik István mélyen elkötelezett szülőföldje és nemzete iránt - szeretettel átitatott aggodalom IS fellelhető írásaiban. A föld illata, a fák lombja, az ég kékje, s a lét szépsége közelivé teszi az Ő világát, így kettős örömben volt részem július 9-én. Hangulatos gyermekverseiből válogattak a fellépő kislányok, akik bájos izgalommal léptek a mikrofonhoz. Gyermek és irodalom - szívemhez közel álló érzés, s a csillogó hajzuhatagok látványa egy régi, szeretett világba repített vissza. Oda, ahol a paraszti lét, a falusi szorgalom még az élet, a megélhetés biztosítéka volt - nagymamám combig érő varkocsa jutott eszembe láttuk kapcsán. A világ változóban, de van valami, ami örök számunkra - a versben megénekelt hit, a teremtő Isten iránti hűség és a honszeretet elegye. Versek százai, ezrei emlékeztetnek bennünket sorsunk színes szőttesére, hol bánat, öröm, harc, kudarc, barátság, szerelem, szeretet, veszteség, áldozat és áldás - halk szavakban, mondatokban simulnak végül össze. Köszönet érte. Isten éltessen az alkotó tanárembert, a költőt, s adjon neki sok erőt az élet értékes mozzanatainak megörökítéséhez!

AZ ÉN FALUM
*
Ez az én falum.
Kicsike, de büszke.
Áldott gyermekkorom
aranyozott tükre.
Ez az én falum.

A gyökerem, a szárnyam.
Bárhol várt a világ,
ide mindig haza jártam.
Ez az én falum
a dél-hevesi síkon.

Erről a faluról
csak szépet szabad írnom.
Ez az én folyóm.
Nincs folyó, és nincs patak.
Templomtorony, sírkert…
Vályogból a falak.
Ez az én falum.

Otthonom és békém.
Egy tenyér-sík róna
a besenyők vidékén.
Ez az én falum.
Bemutatok mindent.
Az istenfélő embert.
Az embert áldó istent.

Ez az én falum.
E földből gyökereztem.
Örökre az enyém.
Már sohasem eresztem.

Ez az én falum.
Itt földszintes az álom…
Itt a nemességet
a lelkekben találom.














2026. június 10., szerda

Ebül vagyunk...

 Oda a hajnali olvasgatás, írás, muzsika... életemet éjjel és nappal kitölti ez a huncut, okos kiskutya.


Szombaton délután érkezett, azóta övé a főszerep.
 



 

 

 

 

2026. június 7., vasárnap

Pünkösd 2026 Budakeszi





 

2026. június 6., szombat

Isten tenyerén. Limhamn... temetői séta.


 Csendes reggeli séta, virágok, madarak, árnyas fák, sírok közti ösvényeken, ismeretlen nevek, évszámok. Templom, konfirmációra készülő fiatalok, egy másik világ.








2026. június 4., csütörtök

MÁKVIRÁGOK.



 

Az "ottlét" egyik kedvenc helyére többször ellátogattunk, hagyományos házikók, csodásan gondozott kertek, teli minden szépséggel, immár beszorítva a hatalmas építkezési  mánia következtében. A szöcskék hozták a formájukat. Mindent megnéztünk, megbeszéltünk, hinta hajtást tanultunk, s közben dalolásztunk. Én is hintáztam, csuda jó volt. És! Természetesen voltak nehéz percek is, ahogy ez lenni szokott két testvérke között. 

2026. június 3., szerda

Újrázás


Újra tavasz van
színekben
illatban
szavakban
kiskertek kapui zárva
szinte senki sem tér most be
a
csodák
világába.

Újra tavasz van
létvágy
karistolja kedvemet
nézem a kerítésen átbukó rózsát
szirma még nem pereg.

Lám egy árnyas sarok
tulipán nyújtózik
s
én 
rád
gondolok.

Árvaság ez vagy félelem?
Nincs idő rá
nem kérdezem
múlt tavaszok
törékeny tükörmása rám köszön
arcom fürdetem
úton
útfélen virító orgona illatába.