Tűzvész helyett...

Felébredek még éjjel

neszek sóhajok

falak

halkuló zuhogásban

hallom hangodat

takarómra

ráborul

a

régi kábulat

hiába küzdök legyűr

s nem ereszt

égre szór már szunnyadó tüzet

hozzád lök

az őrült képzelet

mázsás magányban

lépsz új csapdás utakon

társadul szegődik régi irgalom

elveszettnek hitt szívhű mondatok

bennem szítanak

láva folyamot

mert álmomban újra mindent
mindent lehet

felém kiáltasz
élő esküvéseket

tört rugói ódon vekkereknek

engednek

hát

az idő kerekeknek

kezed csitít

szűnő fájdalom

már nem szorítja úgy a mellkasom

átkok helyett felzokog a csend

helyére áll a szürke ósdi rend

nem gyullad fel többé semmi sem

egy kérdés éget soká

idebenn

üszkeit szerelmes éveinknek

szétfutó álomlángjaimban

meddig keresem meg?