Zötyög
kanyarog
kosz szürke ablakok
a
szívben mégis valami nóta
mintha
örömről duruzsolna
tekintetük külön felé
érintések múlt perceké
szó
kevés
nincs egymásba
ölelkező mondat
már
mindketten
más gondolattal molyolnak
de
mielőtt
a
járgány elkanyarodik
az
öregúr
feltápászkodik
megtömött hátizsákkal indulna
a
nyílni készülő ajtó
és
idegen utak felé
odalép a másik üléshez
kék szemét
kék szemmel fürkésző nénikéhez
ezüst hajszálak egymásra találnak
pillanatra összesimulnak még a vállak
lehajol
s
csókot ad szelíden a száj a szájnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése