Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. május 5., vasárnap

Anyám kertjében ünnepen






 Moccan szívemben a bánat
kerted titkát kutatom
rég kijárt utakon
ma
térdem körbefonva
giz-gazok
sápadt virágok
hegyes fűszálak
karcolnak
sebeznek
hírtelen az illat
szívbe hasít
s
szívom mohón
rég szomjasan
orgona zabolátlan árját
ága feltépi az eget
sebes szirmokat
hullat a földre
már senki sem tartja távol
kerítésünk rozsdás magányától

tenyeremben tartom
bódító lila csokrát
és
látlak
benne vagy minden szétfeslő virágban
benne szememben
e
szívtéboly világban
végig jössz velem

kertünk végében hátul
alig tudok elszakadni
zöld gyümölcsét ringató
                                                      drága barackfánktól.

4 megjegyzés:

  1. Márta, ez a te versed?? Gyönyörű!!!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Lívia!
    Minden vers az enyém ebben a blogban.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
  4. Boldog voltam, hogy olvashattam. Gyönyörű szívet tépő csoda.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés