Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. október 23., csütörtök

SZABADSÁG





Zászlók lengenek nyarat idéző kék egek felé
régi
új
huncutok káromolják szent neved
sikolt a lélek
könnyek
sírkertek
keresztek
apám hangja bennem éled
anyám hangja belém olvadt
szabadság
visszhangozzák messzire a fák
szabadság
létporosan rikoltó világ
bolond szelekkel kergetőznek hitető szónokok
adott szavuk mint könnyű pára úgy lebeg
 rátok gondolok
kérges életet szenvedők
temető kapuban megtorpanók
gyertya lángja meg-megreszket
ötvenhét év múlt
majd egy élet
gyermeki szívvel visszanézek
vérbe
kínba veszett árnyak
elkísérnek
rám vigyáznak

apám
arcod látom hogy vitted át a halálon
félelmek rejtett sebhelyét
fájdalmak gyötrő gyűrűjét

anyám
aggódó titkos rebbenéssel vártad az estét
börtönkapu felé induló lépted
bennem remeg

szabadság
szavatok muzsikájában
tiszta létvágy dalolt
későre jár
vergődő gondolatok
felszakított sebek tompa fájdalma mélyben sajog
bátran álmodó szívekre
áttetsző fátylat borít a hold.


Kósa Márta 2013. október 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése