SZABADSÁG

Zászlók lengenek nyarat idéző kék egek felé

régi

új

huncutok káromolják szent neved

sikolt a lélek

könnyek

sírkertek

keresztek

apám hangja bennem éled

anyám hangja belém olvadt

 

szabadság

visszhangozzák messzire a fák

szabadság

létporosan rikoltó világ

 

bolond szelekkel kergetőznek hitető szónokok

adott szavuk mint könnyű pára úgy lebeg

 rátok gondolok

kérges életet szenvedők

temető kapuban megtorpanók
gyertya lángja meg-meglobban

ötvenhét év múlt

majd egy élet

gyermeki szívvel visszanézek

vérbe

kínba veszett árnyak

elkísérnek

rám vigyáznak

apám

arcodat látom hogyan vitted át halálon

félelmek rejtett sebhelyét

fájdalmak gyötrő gyűrűjét

anyám

aggódó titkos rebbenéssel vártad az estét

börtönkapu felé induló lépted

bennem remeg

szabadság

szavatok muzsikájában

tiszta létvágy dalolt

 

későre jár

vergődő gondolatok

felszakított sebek tompa fájdalma mélyben sajog

bátran álmodó szívekre

áttetsző fátylat borít a hold.

 

Kósa Márta 2013. október 23.