Máról, holnapra...

Lehetséges, hogy rosszul vagyok összeszerelve, de nekem ez a szilveszteresdi, óévesdi, újévesdi nem az esetem.
Ma csütörtök volt, holnap péntek lesz!
Édes álmokat kedveseim!
Tekintsünk derűsen a jövőbe mindannyian!

Hála a kegyelem Istenének!

Most

Mikor a mindennapok terhein nyűglődünk, vágyaink, sóvárgásunk halma egyre nő, egyszer csak bevág egy bomba, sebei száz felé szakítják a lelket, s mi kábán figyeljük széthulló életünk...

Advent

A fénybe mentem advent második vasárnapján, s szokott csendem helyett jól esett a nyüzsgés.
Iparművészeti Múzeum - adventi vásár - vásárlás nélkül, bámész gyönyörűséggel, megannyi kisebb, nagyobb csodát láttam. És feltöltekeztem szépségből, örömből, hogy a teremtő mily sokrétű kreativitással áldotta meg kis népünket. Művészi portékák, gyönyörködés, kedves beszélgetések az alkotókkal!
Aztán még álmomban is ott nyüzsögtek az ötletek, hogy megannyi saját készítésű ajándékkal tudhatok, tudhatunk kedveskedni.
/Még este meghorgoltam a második meleg sapkát a drogmissziós fiúknak./
 Tavalyi elhatározásom, hogy ismeretlenekre is gondolok ilyenkor, akkor csángó gyerekekre, most a függőségtől szabadulni igyekvő fiatalemberekre./
Mély hálával meleg otthonomért, szeretteimért, s reménnyel az előttem tornyosuló hegyek lebontásához szükséges erőt kérve.
Áldott adventet kívánok!

Mi lettem volna nélküled?

Létketrecemben magányos ág

szívem

egyedül ringatná magát

kívül rekedő nagyvilág 

belül szunnyadó vak virág

mi lettem volna nélküled

sikoly nélküli szédület

pár csepp eső mi szétszalad 

nem öntöz száraz hantokat

mi lettem volna

csöpp mosoly

holdsugár úton valahol

bukdácsoló törékeny lélek

mindenütt csak keresnélek

mi lettem

véled

általad

tőled kaptam a szavakat

tőled angyali az ölelés

vénülőn színes kaland a lét

mit adtál nekem

könnyeket

kitartást

harcot

életet.