Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2015. december 2., szerda

Mi lettem volna nélküled?


Létketrecemben magányos ág
szívem
egyedül ringatná magát
kívül rekedő nagyvilág 
belül szunnyadó vak virág
mi lettem volna nélküled
sikoly nélküli szédület
pár csepp eső mi szétszalad 
nem öntöz száraz hantokat

mi lettem volna
csöpp mosoly
holdsugár úton valahol
bukdácsoló törékeny lélek
mindenütt csak keresnélek

mi lettem
véled
általad

tőled kaptam a szavakat
tőled angyali az ölelés
vénülőn színes kaland a lét
mit adtál nekem
könnyeket
kitartást
harcot
életet.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Márti!
    Nagyon meghatott ez a versed, könnyet csaltál szemembe, a vers címe utal rá, s milyen igaz, ezt soha nem felejthetjük el.

    Ha elkérhetném blogomra, nagyon örülnék neki!

    Szeretettel ölellek: Miki

    VálaszTörlés