Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. február 28., vasárnap

Ahogy...

Ahogy
a
gombolyag fölveszi a fonalat
egymáshoz tapadnak a szálak
simuló öleléssel befedik egymást
így
tapadnak össze bennem
színek
illatok
fények
hangok
tarka szövevényük egyesül
emlékparányok
lélekmorzsák
szélfútta
tegnapok
szépségét sebhelyét őrizgetem
s
ha
keringőre hívnak titkos álmaim
mint a fátyol úgy hullik rólam le a jelen
ott állok mezítelen
testem
lelkem
ösztönöm
kivillan
parányi fügefalevele alól
minden
képszerűvé válik
és
minden hang bennem dalol
betűk
szavak
és
mondatok
nélkületek semmi sem vagyok
könny és mosoly
bíbor hajnal és fekete alkonyat
fájdalmas bukdácsolás
és
borzongatóan szép
szívembe gyömöszölt szerelem
rejtegetem
mégis
mint búvópatak felbukkan
s
elsodor mindent egy perc alatt
csupán az isteni létérintés áldása marad...
 
 
/2015. 11. 20./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése