A
képkeret
kiemeli a lényeget
fényeket
hajadon
szemedben
arcodon
magam mögé dobom
rest
napjaim törmelékét
karcolt világom
buta kis sebeit
nevetek
itt
veled
nézem
a
fényeket
szemed
hajad
arcod
tükrös csillámait
meglátok bennük mindig ős valakit
bámulom
miként játszanak a gének
új útra indul az élet
mozdulatok
színek
sejtek
csodája
a
képkeret
lehet
erdő
liget
folyó
s
te
gyermek
te
vagy
a
fényben
játszadozó.
ez nagyon tetszik
VálaszTörlésKöszönöm Katalin!
VálaszTörlés