Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. július 5., kedd

Léna vers

Keresztbe
kasba
hason majd hanyatt
félig lecsúszva
párnák nélkül takaró fölött
vagy
alatt
kitárt karú
rebbenő pillájú
angyal
alszik még de illékony már az álom
selymes haja széjjel terül az ágyon
hallgatom ahogyan szuszog
ujja meg-megremeg
anyjával kószálhat
kezét ő fogja meg
emelkedő mellkasa
törékeny porcikák szirmos rebbenése
jelzi
közel az ébredés
hamarosan
kiált
anyát akarom
Lilit
vagy
Mamát

ha majd mozdul kicsit nyafog
és
szája szögletében huncut mosoly ragyog

álom
élet
lélek
csoda

sétára viszem
ketten nézzük a kertet
folyót
tavat
hogy
alszanak még az aranyhalak
alszik a komp
a
nagy hajó
a
furcsa bogár
a
hinta
úgy ahogy elhagytuk őket tegnap este
hozzám bújtál
éji csillagokat lesve
egymást ölelték a sejtek
ezerszer súgtam mennyire szeretlek.

1 megjegyzés: