Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. november 21., hétfő

Hajnali kép




Kifeslett rongysötét alól
pironkodva
bújik elő a reggel
halk csengősereggel jelez a szél
csilingelő percek


rózsás hajnali fények
festik
szebbé
a
mélységben alvó vidéket


kapaszkodó levelek
búcsúra készen remegnek


komótos
egykedvűséggel
uszály
szel sziporkázó hullámokat
csillanó fényei
élni csábítják mind ki eltévedt


gyengülő árnyak
teret adnak a táncnak
új
színek
hangok
érintések
várnak.

1 megjegyzés:

  1. Csodálatos! Tudod miért? A vers első soraiban a pesszimista magyarság képe sejlett fel mint ellentét kik csak a rosszat látják mindig mindenben , folyton panaszkodnak: Megint szél lesz :-/
    Ők csak ezt látják, érzékelik. Te megtaníthatod a magyarokat hogy mit kell igazán látni, hogy mi a szép.Hogy kell élni a mindennapokat, megélni, örömmel.köszönöm a verset!

    VálaszTörlés