Korai
ébredés
álomhasító sóhaj
takarom nehéz
mintha igazítaná lengén könnyű karcsú kéz
mintha igazítaná lengén könnyű karcsú kéz
bársonyfeketén gyászoló világom
csillagsziporkás szemeket
idéz
idéz
tiéd
az
ébredés
tiéd
e
nap
emlék
emlékre
hullik
viharban
szélcsendben
hallgatnám távoli tiszta hangodat
egy
régi táj
régi táj
egy
régi pad
régi pad
karolnám fáradt vállad
soká
csodálnánk ahogy hegyinek közt
olvadó aranyba
bukik messzi le csendesen a Nap.
olvadó aranyba
bukik messzi le csendesen a Nap.
Drága Katikám!
Ma lennél hatvanhat éves.
Hiányod kimondhatatlan.
Nincsenek szavak ..... mély érzelmek, földöntúli barátság mikor egy részed meghal a szeretett személlyel
VálaszTörlés